Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

El­kez­dő­dött az idei évad a Sze­ge­di Nem­ze­ti Szín­ház­ban. Szep­tem­ber 21-én, a ma­gyar drá­ma nap­ján Dar­vasi Lász­ló Bo­lond Hel­ga cí­mű mű­vét Bal Jó­zsef  ren­de­zé­sé­ben lát­hat­ta a kö­zön­ség. A tör­té­net: Hel­ga egy jó­ra­va­ló csa­lád ne­velt lá­nya­ként éli min­den­nap­ja­it, ám egy éj­sza­ka le­mé­szá­rol­ják a csa­lá­dot, s csak ő ma­rad élet­ben. Ki­de­rül, hogy ak­kor nem egye­dül töl­töt­te az éj­sza­kát, így rög­tön két gya­nú­sí­tott is van. A nyo­mo­zás igen­csak hos­­szú­ra nyú­lik, min­den­ki mást akar, min­den­ki mást gon­dol, min­den­ki más­nak hisz, a fiú és a lány nem ad konk­rét vá­la­szo­kat a fel­me­rü­lő kér­dé­sek­re, ment­ve ez­zel sa­ját ma­gu­kat és egy­mást. Mind­eh­hez még hoz­zá­tar­to­zik egy ter­hes­ség, egy el­jegy­zés, sok­fé­le plety­ka, nagy men­­nyi­sé­gű ma­zso­la és nem egy bo­nyo­lult, kesze-kusza sze­rel­mi szál. Ám, ahogy az egy kis­vá­ros­ban len­ni szo­kott, a vé­gé­re min­den ki­de­rül. Vagy még­sem? Dar­vasi Lász­ló szö­ve­ge igen erős, jó szö­veg, de hi­ány­zik be­lő­le a cse­lek­mény. Egy át­la­gos szín­ház­lá­to­ga­tó már nincs ah­hoz szok­va, hogy erő­tel­je­sen csak a szö­veg­re kon­cent­rál­jon, in­kább ar­ra fi­gyel, hogy mi tör­té­nik a szín­pa­don. Itt ez­zel az a baj, hogy leg­in­kább sem­mi. A szí­né­szek ki-be sé­tál­nak, be­szél­get­nek ki­csit a bal ol­da­lon, majd a má­si­kon. Hi­á­ba jó a szö­veg, nem le­het csak er­re ala­poz­ni. Ilyen da­ra­bo­kat öt­ven­fős ka­ma­ra­ter­mek­ben kel­le­ne ját­sza­ni, meg­te­remt­ve a ben­ső­sé­ges han­gu­la­tot. A po­é­nok ki­ját­szá­sá­val va­la­mics­két le­he­tett vol­na men­te­ni a hely­ze­ten, de saj­nos ez nem tör­tént meg. A szí­né­szi ala­kí­tá­sok kö­zött sincs ki­emel­ke­dő, min­den­ki ru­tin­ból ját­szott. Az egyet­len di­csé­ret Szék­he­lyi Jó­zse­fet il­le­ti, aki­nek csu­pán pár nap­ja volt, hogy el­sa­já­tít­has­sa a hir­te­len bal­ese­tet szen­ve­dett Ja­kab Ta­más ál­tal ját­szott Kauf sze­re­pét. Kor­rekt ala­kí­tás, szép mun­ka, kö­szö­nöm.