Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

A ter­mek­ben egé­szen más fo­ga­dott, mint amit ha­gyo­má­nyos, tár­lós ki­ál­lí­tá­so­kon fel­nőtt kép­ze­le­tem leg­me­ré­szebb ál­ma­i­ban is el­várt vol­na. Az el nem hall­ga­tó hang­szó­rók egy szá­mom­ra so­sem is­mert kor­sza­kot idéz­tek fel, a foly­ton vil­ló­dzó fé­nyek és han­gok moder­nitá­suk el­le­né­re a múlt fe­lé mu­tat­tak. A leg­ha­tá­so­sabb, de leg­meg­rá­zóbb él­mény a Rá­ko­si arc­ké­pé­vel dí­szí­tett füg­gö­nyön át­ha­lad­va fo­ga­dott. Az úgy­ne­ve­zett oral his­to­ry gyűj­te­mény száz­öt­ven, hét-ny­olc per­ces in­ter­jút je­lent, sze­mé­lyes vis­­sza­em­lé­ke­zé­se­ket, me­lyek fül­hall­ga­tó­kon kö­vet­he­tők, mi­köz­ben lát­ha­tom is a már idő­sebb be­szé­lő­ket. A fa­la­kat az in­ter­jú­rész­le­tek bo­rít­ják, me­lyek­ben a ve­lük meg­esett ke­gyet­len­sé­gek­ről be­szél­nek az em­be­rek.

A te­ma­ti­kus ki­ál­lí­tás té­mák sze­rint dol­goz­ta fel az 1945 és 1990 kö­zöt­ti élet szi­go­rúbb és eny­hébb dik­ta­tú­rá­já­nak min­den­nap­ja­it, a val­lás­hoz va­ló hi­va­ta­los és sze­mé­lyes vi­szonyt, a mű­vé­sze­tet, az ipart, a hasz­ná­la­ti tár­gya­kat.

A in­ter­ak­ti­vi­tás az egyik leg­erő­sebb hú­zó­ere­je a tár­lat­nak, nem vé­let­le­nül. Ahogy Madác­sy Ta­más, az in­téz­mény ve­ze­tő­je el­mond­ta: „A ki­ál­lí­tás a jö­vő ge­ne­rá­ci­ó­nak ké­szült, őket sze­ret­nénk meg­szó­lí­ta­ni, hogy is­mer­jék meg szü­le­ik, nagy­szü­le­ik éle­tét, sor­sát. Az esz­kö­zök te­kin­te­té­ben ez egy mo­dern mú­ze­um, mert hi­szünk ab­ban, hogy ez a le­he­tő­ség ar­ra, hogy in­ter­ak­ti­vi­tás le­gyen a ki­ál­lí­tó­tér­ben. Más­részt itt em­be­rek mond­ják el a sa­ját sor­su­kat, ami mo­ni­to­ro­kon, hang­szó­ró­kon ke­resz­tül jön át, te­hát ez egy emberközelibb él­mény, ilyen­for­mán a tör­té­ne­lem em­ber­kö­ze­li­leg fel­fog­ha­tó, és nem az a ha­gyo­má­nyos tár­lós ki­ál­lí­tás.”

 

 

Az épü­let 2006. jú­li­us 7-én nyi­tot­ta meg ka­pu­it a nagy­kö­zön­ség előt­t, má­so­dik­ként (az ugyan­csak hódmezővá­sár­he­lyi Holokauszt Mú­ze­um után) az olyan vi­dé­ki ki­ál­lí­tá­sok so­rá­ban, me­lyek a II. vi­lág­há­bo­rú és a rend­szer­vál­tás kö­zöt­ti idő­sza­kot dol­goz­zák fel. A 20. szá­zad két dik­ta­tú­rá­já­nak tör­té­ne­tét be­mu­ta­tó em­lék­hely lét­re­ho­zá­sa egy­ként Láz­ár Já­nos­hoz, a vá­ros pol­gár­mes­ter­éhez kö­tő­dik.

 

A múzeum a multimédiás technikát is fölhasználja. Fotó: S. Cs.

 

Az Em­lék­pont gyűj­te­mé­nyét szak­tör­té­né­szek el­len­őriz­ték, mi­e­lőtt a nagy­kö­zön­ség elé ke­rült vol­na; tör­té­nel­mi kon­cep­ci­ó­ját Schmidt Má­ria tör­té­nész, a Ter­ror Há­za Mú­ze­um fő­igaz­ga­tó­ja dol­goz­ta ki. A két ki­ál­lí­tás kö­zöt­ti kü­lönb­ség az, hogy amíg a pes­ti mú­ze­um az Andrássy út 60-­nak, te­hát a nyi­las és kom­mu­nis­ta rend­szer­nek ál­lít em­lé­ket, ad­dig vá­sár­he­lyi test­vé­re a het­ve­nes-nyolc­va­nas évek lan­gyo­sabb lég­kö­ré­ről is be­szá­mol. A ku­ta­tó­cso­port öt tör­té­nész­ből áll, akik sa­ját té­má­ik­ban ku­tat­nak, va­la­mint ők ké­szí­tik az in­ter­jú­kat, me­lyek az oral his­to­ry gyűj­te­mény­be ke­rül­nek.

Hód­me­ző­vá­sár­hely kez­det­ben szkep­szis­sel fo­gad­ta a ki­ál­lí­tást. „Vé­gül is nem tud­hat­ták, hogy mi lesz ez, és szü­let­tek min­den­fé­le rossz plety­kák is, hogy itt ki­ket aka­runk pel­len­gér­re ál­lí­ta­ni. Má­ra úgy ér­zem, és a vis­­sza­jel­zé­sek­ből is ki­de­rül, hogy el­fo­gad­ták, és va­la­hol már, ha sza­bad ilyet mon­da­ni, kez­de­nek rá büsz­kék is len­ni, hogy a vá­ro­suk­ban egy ilyen in­téz­mény lé­te­sült” – mond­ta Madác­sy Ta­más.

 

 

Az Em­lék­pont nem­csak mú­ze­um­ként, ha­nem ok­ta­tá­si köz­pont­ként is funk­ci­o­nál. A lá­to­ga­tók, ku­ta­tók, szak­dol­go­zó egye­te­mis­ták hoz­zá­fér­het­nek az oral his­to­ry hang­anya­ga­i­hoz, va­la­mint az ös­­sze­gyűj­tött fo­tók­hoz, do­ku­men­tu­mok­hoz, fény­ké­pek­hez, ta­ná­csi és per­anya­gok­hoz. Ezek mind­egyi­ke di­gi­ta­li­zált for­má­ban ta­lál­ha­tó a gyűj­te­mé­nyek kö­zött.

A mú­ze­um idén feb­ru­ár­tól az ál­ta­lá­nos és kö­zép­is­ko­lás­ok ré­szé­re ki­he­lye­zett tör­té­ne­lem­órá­kat tart, me­lyek so­rán a di­á­kok a ku­ta­tók elő­adá­sa mel­lett in­ter­jú­kat, ar­chív film­rész­le­te­ket, va­la­mint meg­hí­vott vis­­sza­em­lé­ke­ző­ket is meg­hall­gat­hat­nak. Az Em­lék­pont te­ma­ti­kus szak­kö­rö­ket is szer­vez, leg­utóbb a vá­sár­he­lyi mű­vé­szek­ről. Nem­ré­gi­ben a vá­ro­si is­ko­lák­kal kö­zö­sen tör­té­nel­mi ver­senyt szer­ve­zett, mely­nek egyik ré­sze a ki­ál­lí­tás anya­gá­ra épült. A na­pok­ban pe­dig Máthé Áron tör­té­nész tar­tott rend­ha­gyó tör­té­ne­lem­órát kö­zép­is­ko­lás­ok­nak az ügy­nök­kér­dés­ről.

A fel­nőt­tek ré­szé­re is ha­son­ló­an tág spekt­ru­mon adód­nak prog­ra­mok: kon­fe­ren­ci­á­kat, film­klu­bo­kat, meg­em­lé­ke­zé­se­ket szer­vez­nek, vis­­sza­em­lé­ke­ző­ket hív­nak meg vagy ar­chív fil­me­ket ve­tí­te­nek a nyolc­van­négy fé­rő­he­lyes kon­fe­ren­cia­te­rem­ben.