Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Így ké­szül a Hat­­tyúk ta­va: a ha­mi­sí­tat­lan Sze­ge­di Kor­társ Ba­lett-elő­adás­nak ígér­ke­ző pro­duk­ció szep­tem­ber 28-i be­mu­ta­tó­ja a tár­su­lat szü­le­tés­na­pi elő­adá­sa is egy­ben, az ün­ne­pi évad al­kal­má­ból azon­ban több, a kö­zön­ség be­vo­ná­sá­ra  tö­rek­vő, in­te­rak­tív prog­ra­mot is szer­vez­nek: töb­bek kö­zött be­ava­tó szín­há­za­kat és ut­ca­bált.

Már fel­nőtt, de még min­dig fi­a­ta­los: a Sze­ge­di Kor­társ Ba­lett a hu­sza­dik szü­le­tés­nap­ját ün­nep­li az idén. Az Im­re Zol­tán ál­tal ala­pí­tott Sze­ge­di Ba­lett már 1987-ben a mo­dern tánc­szín­há­zi tö­rek­vé­sek pro­fes­­szi­o­ná­lis igé­nyé­vel lé­pett fel – az­óta sok min­den vál­to­zott, de az új­ra va­ló tö­rek­vés és an­nak mi­nő­sé­gi meg­va­ló­sí­tá­sa ál­lan­dó jel­lem­ző ma­radt. 

A kor­társ szócs­ka 1993-ban ke­rült a cso­port ne­vé­be: ek­kor vet­te át an­nak ve­ze­té­sét Pa­ta­ki And­rás és Juron­ics Ta­más, akik a mai na­pig a tár­su­lat élén áll­nak.

„Ha a mos­ta­ni mun­kán­kat össze­ha­son­lí­ta­nánk a húsz év­vel ez­előt­ti­vel, ter­mé­sze­te­sen tel­je­sen mást lát­nánk” – ál­lít­ja Pa­ta­ki And­rás, aki az ala­pí­tás évé­ben tán­cos­ként ér­ke­zett a sze­ge­di ba­lett­hez, mely­nek ma már az igaz­ga­tó­ja. „A kor és a tár­sa­dal­mi kö­zeg meg­vál­to­zá­sá­nak meg­fe­le­lő­en is fo­lya­ma­to­san for­má­ló­dott a tár­su­lat ar­cu­la­ta. Egy do­log azon­ban meg­ma­radt: min­dig új­sze­rűt, fris­set és ér­de­ke­set sze­ret­nénk ad­ni a kö­zön­ség­nek.”

A sze­ge­di szék­he­lyű, de az or­szá­gos, sőt a nem­zet­kö­zi tánc­szín­há­zi szín­pad­okon is ott­ho­no­san moz­gó tár­su­lat ha­gyo­má­nya­i­ra em­lé­kez­ve idén ju­bi­le­u­mi év­for­du­lót tart: ut­cai prog­ra­mok és bea­vatószín­házak is szí­ne­sí­tik az ün­ne­pi éva­dot.

 

 

„Nem sze­ret­tük vol­na csu­pán egy ese­mény­be, egy ha­gyo­má­nyos gá­lá­ba ös­­sze­sű­rí­te­ni a húsz­éves meg­em­lé­ke­zést” – vall­ja Pa­ta­ki And­rás. „Ezért egy egész éva­dot mi­nő­sí­tet­tünk ju­bi­le­u­mi­vá, ami több olyan meg­moz­du­lás­nak is te­ret ad­hat, ami nem ki­mon­dot­tan szín­há­zi jel­le­gű. Sze­ret­nénk, ha a kap­cso­lat szo­ro­sab­bá vál­na a kö­zön­ség­gel, hogy test­kö­zel­ből is­mer­hes­sék meg a mun­kán­kat és a tán­co­so­kat. Ne le­gyen ha­tár­vo­nal szín­pad és né­ző­tér kö­zött.”

Az or­szág egyik ve­ze­tő kor­társ­tánc-tár­su­la­ta húszéves szü­le­tés­nap­ját épp a klas­­szi­kus ba­lett tör­té­ne­té­nek egyik emble- matikus da­rab­já­nak új­ra­ér­tel­me­zé­sé­vel is ün­nep­li. A ju­bi­le­u­mi éva­dot a Hat­­tyúk ta­va be­mu­ta­tó­ja nyit­ja.

„A fel­adat ön­ma­gá­ban is ér­de­kes, a be­mu­ta­tó szin­te vé­let­le­nül esik az év­for­du­ló­ra” – mond­ja Juron­ics Ta­más, a Sze­ge­di Kor­társ Ba­lett ko­re­og­rá­fu­sa és mű­vé­sze­ti ve­ze­tő­je, aki a kez­de­tek­től részt vett a tár­su­lat mun­ká­já­ban. „A Hat­­tyúk ta­va a tra­dí­ci­ó­ja és a Csaj­kovsz­kij-ze­ne nagy­sá­ga, rang­ja mi­att még­is il­luszt­ris al­kal­mat biz­to­sít a ju­bi­le­u­mi ün­nep­lés­nek is.”

A Csaj­kovsz­kij-ba­let­tet a fő­vá­ro­si­ak ok­tó­ber­ben a Mű­vé­sze­tek Pa­lo­tá­já­ban két kü­lön meg­fo­gal­ma­zás­ban is meg­te­kint­he­tik: Juron­ics az es­ti fel­nőt­tek­nek szó­ló elő­adás mel­lett dél­utá­ni gyer­mek­vál­to­za­tot is szín­pad­ra ál­lít.

„Épp itt az ide­je, hogy fog­lal­koz­zunk a fi­a­ta­lok­kal, akik tíz vagy épp húsz év múl­va a mi kö­zön­sé­günk is le­het­nek” – ál­lít­ja a ko­re­og­rá­fus. „A da­rab egyéb­ként is ki­vá­ló­an al­kal­mas ar­ra, hogy ket­tős ér­tel­me­zést kap­jon, hi­szen egy­aránt van egy lé­lek­ta­ni és egy me­sei vo­na­la. Az ere­de­ti ver­zió más mély­sé­ge­ket is rejt: mi­vel a je­len tár­sa­dal­má­ból el­vá­gyó­dó her­ceg ví­zi­ó­já­ban egy olyan vi­lág je­le­nik meg, amely­ben bol­dog tud len­ni, esze­rint csak az ál­mok szint­jén va­ló­sul meg a sze­re­lem. Má­ra azon­ban a ro­man­ti­ká­hoz va­ló vi­szo­nyunk is meg­kér­dő­je­le­ző­dik, hi­szen a ro­man­ti­ka is már csak az álom­ban tud lé­tez­ni.”

A va­ló­ság­ból el­vá­gyó­dó vagy pusz­tán kí­ván­csi sze­ge­di kö­zön­ség a Csaj­kovsz­kij-ba­let­tet a szegedi szimfonikusok kíséretével szep­tem­ber 28-tól lát­hat­ja a Nagyszín­ház­ban.