Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

 

 

A Sze­ge­di If­jú­sá­gi Na­pok 1967-re da­tált kez­de­té­vel és 2003-as új­já­é­lesz­té­sé­vel az egyik leg­öre­gebb és leg­fi­a­ta­labb ha­zai fesz­ti­vál is egy­ben. Ki­csit sár­ga, ki­csit sa­va­nyú, de a mi­énk; majd­nem olyan po­ros, mint a Szi­get, és bár ki­sebb, leg­alább ba­rát­sá­go­sabb. Az idén au­gusz­tus 22. és 26. kö­zött nyolc hely­szí­nen kö­zel két­száz prog­ram vár­ta a nyár vé­gén még egy utol­sót tom­bol­ni vá­gyó­kat, a SZIN-en azon­ban leg­alább an­­nyi­ra fon­tos, hogy ki­vel sö­rö­zöl a part­für­dőn, mint­hogy ki ze­nél a szín­pa­don.

Így vál­nak meg­bo­csát­ha­tó­vá az ap­ró­sá­gok: a nul­la­dik na­pi tu­mul­tus a be­já­ra­ti ka­puk­nál, az aka­do­zó tech­ni­ka és a vi­ha­ros idő­já­rás az Ákos-kon­cer­ten, vagy az, hogy ha Új­sze­ge­den tom­bol a Tank­csap­da, a sze­ge­di la­ká­sok­ban is hal­lat­szik a Menny­or­szág Tourist. Így hu­nyunk sze­met az ügyet­le­nebb mar­ke­ting­fo­gá­sok fe­lett, ame­lyek­re ta­lán nincs is szük­sé­ge a fesz­ti­vál­nak: afe­lett, hogy egy vi­szony­lag nagy és szer­te­ága­zó ren­dez­vényt mi­ért kell már má­so­dik éve egy-­e­gy név­hez tár­sí­ta­ni: ta­valy Jáksó Lász­ló­hoz, idén a part­für­dőn du­ma­re­kor­dot dön­tő Badár Sán­dor­hoz. Min­dent ös­­sze­vet­ve azon­ban a SZIN iga­zi fesz­ti­vál: po­ros és han­gos, egye­di­sé­ge még­is a sát­rak mel­lett pár lé­pés­sel ka­nyar­gó Ti­sza, míg a kon­cer­te­ket me­den­cé­ben úsz­kál­va is fi­gyel­het­jük.

 

 

A SZIN-en is, mint min­den fesz­ti­vá­lon, a leg­jobb még­is a bo­lyon­gás, ha vé­let­len ta­lálsz rá egy új hely­re vagy ze­ne­kar­ra. A Red Lounge klub­kö­rül­mé­nyei kö­zött mi­nő­sé­gi ze­nét hall­gat­va ven­ti­lá­tor­su­ho­gás mel­lett he­nyél­he­tünk, a Bor­so­di Ma­lá­ta­bár­ban a szín­há­zi elő­adá­sok mel­lett gyors­tal­pa­ló rock­történeti elő­adá­sok­ba is bo­tol­ha­tunk. A JATE Klub sát­ra vagy a Pepsi szín­pad is kon­ku­ren­ci­át je­lent­het a nagy­szín­pad fel­lé­pő­i­nek: hi­á­ba van­nak a SZIN-nél na­gyobb fesz­ti­vá­lok, a bő­ség za­va­ra itt is érez­he­tő. Vi­szont bár­hogy dön­tünk, nem dön­tünk ros­­szul: a brit Kosheen és Apol­lo440 nem hi­á­ba le­het­tek hú­zó­ne­vek, és itt van a ha­zai szak­ma szin­te ös­­szes is­mer­tebb ne­ve. So­kunk­nak a Quim­by kon­cert­je ma­rad a leg­fe­led­he­tet­le­nebb: erős ze­nék, jó szö­ve­gek, sok ener­gia – mi mást kí­ván­hat az em­ber egy kon­cert­től?

 

 

A fesz­ti­vál kö­zön­sé­ge év­ről év­re nem csak nö­vek­szik, de a ha­son­ló jel­le­gű ren­dez­vé­nyek­hez ha­son­ló­an fi­a­ta­lo­dik is: nem rep­re­zen­ta­tív min­tánk sze­rint egy át­la­gos SZIN-látogató ti­zen­hét éves lány min­tás szok­nyá­ban, csináld-­ma­gad ék­sze­rek­kel és füs­tös­re fes­tett szem­mel. Nem mint­ha len­ne át­la­gos SZIN-látogató: a Kispál és a borz kon­cert­jén öt­ve­nes há­zas­pár­ok is an­da­log­nak. A leg­ti­pi­ku­sabb fesz­ti­vá­lo­zók pe­dig a leg­egye­dib­bek is egy­ben: van, aki már ko­ra dél­után be­fek­szik a nagy­szín­pad elé, ki­csit ki­nyit­ja a sze­mét, ha han­gol­nak, de sö­rös­üve­get szo­rí­tó ke­zén már a nyár ele­je óta so­ka­sod­nak a kü­lön­bö­ző na­pi- és he­ti­je­gyek kar­sza­lag­jai.

A kon­cer­te­ken per­sze ki­csi és nagy, fiú és lány, öreg és fi­a­tal egy­ként tom­bol, bár a tö­meg moz­gá­sa né­ha egé­szen el­ké­pesz­tő for­má­ci­ók­ra ké­pes. A 30Y Bo­gozd ki szá­ma köz­ben a fák mö­gül, de még a föld alól is ren­ge­te­gen buk­kan­nak, tán­col­nak, pö­rög­nek hir­te­len elő, ám a dal vé­gé­re ez a plusz­tö­meg el is tű­nik. Va­jon hon­nan tud­ták, hogy mi­kor kell jön­ni, és hogy épp er­re? Akár­hogy is, a szö­veg­ben meg­bú­jó ta­ná­csot mind­an­­nyi­an meg­fo­gad­ják: „amit ös­­sze­mu­zsi­kálsz nyá­ron, azt rak­tá­rozd el mind tél­re”.