Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A ku­kucs­ká­ló szín­ház­nak im­már be­fel­leg­zett – a kér­dés azon­ban: ho­gyan?

Ta­lán pa­ra­do­xon, még­is igaz­nak tűn­het: az idei Sze­ge­di Al­ter­na­tív Szín­há­zi Szem­le egyik leg­jobb, leg­ér­de­ke­sebb elő­adá­sa a Szín­ház- és Film­mű­vé­sze­ti Egye­tem ne­gyed­éves hall­ga­tó­i­nak vizs­ga­elő­adá­sa volt. Pa­ra­do­xon, mert fur­csa vi­lág­ban élünk, ha egy al­ter­na­tív must­rán az in­téz­mé­nye­sí­tett szí­nész­kép­zés di­ák­jai bi­zo­nyul­nak a szak­mai zsu­ri íté­le­te sze­rint is a leg­jobb tár­su­lat­nak. A je­len­ség va­ló­szí­nű­leg túl­mu­tat ön­ma­gán, min­den­eset­re azok, akik jú­li­us 21-én az Egye­tem ut­cá­ban lát­ták a K. ma­ma előadá­sát, csak há­lá­sak le­het­nek en­nek a hely­zet­nek.

A Ku­rá­zsi ma­mát ugyan­is úgy fo­gal­maz­ta új­ra a ren­de­ző, Zsótér Sán­dor, hogy az ta­lán Brecht­nél is brechtibb lett. Az el­ide­ge­ní­tő szín­ház szel­le­mé­ben itt sem volt el­rejt­ve a já­ték já­ték vol­ta: a be­gip­szelt lá­bú Zsótér a le­he­tő leg­na­gyobb ter­mé­sze­tes­ség­gel ren­de­zett, min­ket, né­ző­ket is két je­le­net kö­zött, man­kó­já­val mu­tat­va az utat, ho­va áll­junk, hogy meg­fe­le­lő rá­lá­tá­sunk nyíl­jon az ak­tu­á­lis ak­ci­ó­ra.

A K. ma­ma elő­adá­sa ugyan­is sok más szín­há­zi kez­de­mé­nye­zés­hez ha­son­ló­an le­mond a ku­kucs­ká­ló szín­pad meg­szo­kott hely­ze­ti unal­má­ról: az ere­de­ti­leg a szín­mű­vé­sze­ti egye­tem gang­já­ra ren­de­zett da­rab így olyan ma­gá­tól ér­te­tő­dő­en lak­ta be a sze­ge­di böl­csész­kar bel­ső ud­va­rát és lép­cső­há­zát, hogy ne­héz volt el­hin­nünk, nem ide ta­lál­ták ki ere­de­ti­leg, és az el­va­rá­zsolt kas­tély­sze­rű épü­let­nek sem az az el­sőd­le­ges funk­ci­ó­ja, hogy szín­há­zat csi­nál­ja­nak ben­ne. Az épü­let né­ha ma­gát Zsótért is meg­lep­te: mi­e­lőtt Ku­rá­zsi ma­ma el­éne­kel­te vol­na a Nagy Ka­pi­tu­lá­ció da­lát, a ren­de­ző a böl­csész­kar csi­ga­lép­cső­sze­rű­en in­dá­zó lép­cső­kor­lát­ja­i­hoz li­ba­sor­ba ál­lí­tot­ta a né­ző­ket – a ma­ra­dan­dó lát­vány a ren­de­zőt is el­ámí­tot­ta. Üres pro­vo­ká­ci­ók nél­kül le­het­tünk né­ző­nek ma­rad­va va­ló­di ré­sze­sei az elő­adás­nak.

Per­sze a for­má­val va­ló ta­gad­ha­tat­la­nul szép já­ték ön­ma­gá­ban még ke­vés len­ne egy jó elő­adás­hoz, a K. ma­ma azon­ban nem pusz­tán egy avant­gárd meg­ol­dá­sok után só­vár­gó ját­sza­do­zás. A szín­ház szín­ház­sze­rű je­len­lé­te ér­de­kes mó­don egy pil­la­nat­ra sem aka­dá­lyoz­ta a sze­rep­lők sor­sá­val va­ló együtt­ér­zést és a sor­suk fö­löt­ti el­mél­ke­dést. Sőt: fe­led­he­tet­len je­le­net, ahogy Ku­rá­zsi ma­ma fia te­te­mét las­san meg­ke­rül­ve hall­ga­tá­sá­val is azt ha­zud­ja, nem is­me­ri őt. A ta­valy vég­zős szín­mű­vé­sze­ti­sek nem csak nagy fe­gye­lem­mel és alá­zat­tal, de va­ló­ban tö­ké­le­tes csa­pat­já­té­ko­sok­ként ját­szot­tak – egy-­e­gy sze­re­pet több szí­nész kö­zött meg­oszt­va. Ám hogy Sze­ge­den két – a pes­ti elő­adá­so­kon há­rom – nő játs­­sza Ku­rá­zsi ma­mát, a lé­nye­gen mit sem vál­toz­tat: hi­szen min­den­ki meg­vál­toz­hat, ha a szük­ség úgy hoz­za, min­den­ki­ből le­het Ku­rá­zsi ma­ma, ha ki­tör a há­bo­rú – ha va­la­mi­lyen mó­don nem élünk há­bo­rú­ban szün­te­len.

 

K. MAMA – Színház és Filmművészeti Egyetem IV. évfolyam. Osztályvezető tanár: Ascher Tamás, Novák Eszter, rendező-tanár: Zsótér Sándor.