2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2007  --  11. szám - 2007. szeptember 3.  --  Kultúra
Konferencia a „kékcédulás” választásokról
Az 1947-es „kék­cé­du­lás” vá­lasz­tá­sok­ról ren­dez­tek tu­do­má­nyos ta­nács­ko­zást Hód­me­ző­vá­sár­he­lyen az Em­lék­pont mú­ze­um­ban az ese­mény hat­va­na­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból. A kon­fe­ren­ci­án sze­mé­lyes em­lé­ke­i­ről be­szélt a je­len­le­gi ma­gyar Or­szág­gyű­lés leg­idő­sebb kép­vi­se­lő­je, a 86 esz­ten­dős Hor­váth Já­nos, aki 1945 és 1947 kö­zött is tag­ja volt a Par­la­ment­nek. A Par­la­ment do­yen­je 1947-ben a kam­pány és a vok­so­lás ide­jén már a kom­mu­nis­ta pár­ti be­fo­lyás alatt lé­vő ha­tó­sá­gok foglya volt, ugyan­is 1947 ele­jén ko­holt vá­dak alap­ján le­tar­tóz­tat­ták. Az au­gusz­tus 31-én le­zaj­lott „kék­cé­du­lás” vá­lasz­tá­sok előtt két nap­pal, 29-én hoz­tak íté­le­tet ügyé­ben. Az ak­kor már egy­ál­ta­lán nem füg­get­len bí­ró­ság há­rom és fél évi kény­szer­mun­ká­ra ítél­te a hon­atyát, aki ad­di­gi éle­te so­rán is a de­mok­rá­cia meg­te­rem­té­sé­ért küz­dött – 1944-ben tag­ja volt a ná­cik­kal szem­ben küz­dő ma­gyar el­len­ál­lá­si moz­ga­lom­nak, ezért a nyi­la­sok ha­lá­ra ítél­ték, de az ost­rom zűr­za­va­ra ide­jén meg­me­ne­kül a ki­vég­zés­től. A kény­szer­mun­kát kö­ve­tő­en, az 50-es évek­ben a rönt­gen­gyár fi­zi­kai mun­ká­sa­ként ke­res­te ke­nye­rét, 1956-ban az Egye­sült Ál­la­mok­ban te­le­pe­dett le, s hos­­szú év­ti­ze­dek után tért vissza Ma­gyar­or­szág­ra. Egy­faj­ta tör­té­nel­mi kár­pót­lás­ként is fel­fog­ha­tó, hogy el­ső par­la­men­ti man­dá­tum­szer­zé­se után 53 esz­ten­dő­vel, 1998-ban is­mét tag­ja lett a ma­gyar Or­szág­gyű­lés­nek.
Hor­váth Já­nos vis­­sza­em­lé­ke­zé­se mel­lett elő­a­dott a kon­fe­ren­ci­án Belényi Gyu­la tör­té­nész is, aki ar­ra a kér­dés­re ke­res­te a vá­laszt, hogy meg­ér­te-e 1945 és 1947 kö­zött a pol­gá­ri erők küz­del­me a de­mok­rá­cia meg­men­té­sé­ért. A tör­té­nész sze­rint a szov­jet meg­szál­lás té­nye egy­ér­tel­mű­vé tet­te már 1945-ben, hogy Ma­gyar­or­szág és a pol­gá­ri de­mok­rá­cia szá­má­ra nincs sok moz­gás­tér, de Belényi Gyu­la úgy vé­li, a ko­a­lí­ci­ós évek de­mok­ra­ti­kus ta­pasz­ta­la­ta ko­moly ér­ték, mely­ből az or­szág 1956-ban és 1989 után is táp­lál­koz­ni tu­dott.
A kon­fe­ren­cia egyik szer­ve­ző­je, Kun Mik­lós krem­li­noló­gus az 1940-es évek ke­let-eu­ró­pai vá­lasz­tá­si csa­lá­sa­it ele­mez­te elő­adá­sá­ban. A ku­ta­tó ar­ról is be­szélt, mi­ként szü­le­tett meg a Kreml­ben az a dön­tés, hogy ha más­ként nem megy, ak­kor vá­lasz­tá­si csa­lá­sok, le­tar­tóz­ta­tá­sok, po­li­ti­kai gyil­kos­sá­gok se­gít­sé­gé­vel ve­szik át a sztá­li­ni erők a tel­jes ha­tal­mat Ke­let-Eu­ró­pá­ban.
Bezár