Az 1947-es „kékcédulás” választásokról rendeztek tudományos tanácskozást Hódmezővásárhelyen az Emlékpont múzeumban az esemény hatvanadik évfordulója alkalmából. A konferencián személyes emlékeiről beszélt a jelenlegi magyar Országgyűlés legidősebb képviselője, a 86 esztendős Horváth János, aki 1945 és 1947 között is tagja volt a Parlamentnek. A Parlament doyenje 1947-ben a kampány és a voksolás idején már a kommunista párti befolyás alatt lévő hatóságok foglya volt, ugyanis 1947 elején koholt vádak alapján letartóztatták. Az augusztus 31-én lezajlott „kékcédulás” választások előtt két nappal, 29-én hoztak ítéletet ügyében. Az akkor már egyáltalán nem független bíróság három és fél évi kényszermunkára ítélte a honatyát, aki addigi élete során is a demokrácia megteremtéséért küzdött – 1944-ben tagja volt a nácikkal szemben küzdő magyar ellenállási mozgalomnak, ezért a nyilasok halára ítélték, de az ostrom zűrzavara idején megmenekül a kivégzéstől. A kényszermunkát követően, az 50-es években a röntgengyár fizikai munkásaként kereste kenyerét, 1956-ban az Egyesült Államokban telepedett le, s hosszú évtizedek után tért vissza Magyarországra. Egyfajta történelmi kárpótlásként is felfogható, hogy első parlamenti mandátumszerzése után 53 esztendővel, 1998-ban ismét tagja lett a magyar Országgyűlésnek.
Horváth János visszaemlékezése mellett előadott a konferencián Belényi Gyula történész is, aki arra a kérdésre kereste a választ, hogy megérte-e 1945 és 1947 között a polgári erők küzdelme a demokrácia megmentéséért. A történész szerint a szovjet megszállás ténye egyértelművé tette már 1945-ben, hogy Magyarország és a polgári demokrácia számára nincs sok mozgástér, de Belényi Gyula úgy véli, a koalíciós évek demokratikus tapasztalata komoly érték, melyből az ország 1956-ban és 1989 után is táplálkozni tudott.
A konferencia egyik szervezője, Kun Miklós kremlinológus az 1940-es évek kelet-európai választási csalásait elemezte előadásában. A kutató arról is beszélt, miként született meg a Kremlben az a döntés, hogy ha másként nem megy, akkor választási csalások, letartóztatások, politikai gyilkosságok segítségével veszik át a sztálini erők a teljes hatalmat Kelet-Európában.