Az EHÖK és a Zápor József Kávézója összefogásában rendezték meg idén először a Szegedi Egyetemi Szórakozóhelyek Találkozóját, a SZESZT-et szeptember 18-22. között. Az Árpád és a Dugonics téren felállított faházakba települtek be azok a vendéglátó egységek, melyek többé vagy kevésbé az egyetemista réteget szolgálják ki. A látogatókat a rektori épület melletti színpadon gazdag programkínálat fogadta. A zeneművészetis hallgatók komoly- és könnyűzenei nyitánnyal indították útjára a hangjegyeket szinte minden délután. Egyetemi zenekarok fellépése mellett a Monod(r)ámák olvastak fel beatköltők verseiből, és előadták nagy sikerű Jim Morrison-estjüket. Rekordkísérletnek is részesei lehettek a fesztivállátogatók: csütörtökön hatalmas egyetemi kígyó tekergett egy órán keresztül a belváros utcáin. Az összekapaszkodó „emberevagonokból” álló szerelemvonat új rekordja: 662. A szív és az agy mellett az ízlelőbimbók is megtalálták szilárd és folyékony szórakozásuk egyaránt. A rektori épület előtti drága lacikonyha mellett üde színfolt volt a kürtöskalácsos és a József Attila-szobor előtti lángos- és juhtúróslepény-árus. A borkínálat kielégítő volt, hiszen az olcsóbb kimértek mellett a borházban ráakadtam egy-két üveg különleges Frittmann-csemegére. A csapolt sör viszont keserű emlék. A négy decis korsó olyan, mint a kitömött melltartó. Az, amit mutat, de mégsem. A kezdő sörivók meg örülnek az olcsó „malátakoktélnak”, míg rá nem jönnek a turpisságra. Épp mint a fehérneműnél…
Dobó Csaba