2020. augusztus 13., csütörtök English version
Archívum  --  2007  --  2. szám - 2007. február 12.  --  Kultúra
Az értékmegőrzés, a kultúra ápolása, a művészet támogatása önzetlenül, alázattal egy olyan korban, ahol az egyéni érvényesülés mindennél előbbre való, szinte megszállott vállalkozásnak tűnhet. Megszállottnak kell lenni ahhoz, hogy egy eszmeiséget követve, időt nem sajnálva a magyar kultúra alázatos szolgája legyen bárki is. Lovagi karakter.
 
 
Don Quijote-jelenség
 
Cervantes hőse nemes és tiszta szívű. De a maga korában is már bohókás, anakronisztikus jelenség. Mitől lenne épp a huszonegyedik században megbecsülve egy lovag? Merthogy jelen esetben erről van szó. Sajnos a kultúránk került ma olyan helyzetbe, hogy komoly védelemre szorul. És a lovagokat, akik felveszik a vértet, már nem lehet egy-egy tréfával félresöpörni. Egyre több szervezet alakul, akik különböző díjakkal, elismerésekkel tüntetik ki az ország szellemi erejének bástyáit. Szólnak, hogy így is lehet és egyre inkább kell.
A Falvak Kultúrájáért Alapítvány 1998-ban, a magyar állam ezeréves születésnapjára alapította meg a Magyar Kultúra Lovagja címet. A kitüntetés köszönet mindazoknak – művészeknek, támogatóknak, politikusoknak, hagyományőrzőknek stb. –, akik az egyetemes és benne a magyar kultúra értékeit vették védelmük alá. Az átadási rendezvény „lovaggá avatás" jellegű. Az elismerés formája érem  nyaklánccal, megfelelő oklevéllel és ezüst kitűzővel. Az alapítvány külön hangsúlyozza, hogy bár a lovagi címet ő adományozza, de kizárólag azok javaslata alapján – társadalmi szervezetek, alapítványok, önkormányzatok –, akik a címre felterjesztett személy lovagias tetteit legjobban ismerik.
 
Stefánia Palota
 
Az elismerést minden évben január 22-én, a Magyar Kultúra Napján adják át. Az avatást a Tanácsadó Testület által 2000-ben a Magyar Kultúra Lovagja alapító lovagjának kinevezett Nick Ferenc (a Falvak Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumának az elnöke) vezette. A színes gálát a Stefánia Palota Oval-termében tartották. Az alapítvány rendezőtársnak az Ukrán Magyar Kulturális Együttműködési Tanácsot kérte fel. Díszvendég-településként Rahó (Ukrajna) mutathatta be a Tisza forrásvidékének kultúráját. A rendezvény példa arra is, hogyan ünnepelheti meg egy nemzet saját kultúráját – határok nélkül –, egy szomszéd nemzet képviseletét is vendégül látva. Idén is, mint minden évben, harminchat kitüntetett vehette át az elismerést.
 
A mi városvédőnk
 
E jeles napon városunk egyik megbecsült polgárát is lovaggá ütötték. V. Szilágyi Árpád József(képünkön) – aki 2006. november 29-én ünnepelte 70. születésnapját – hosszú évtizedek óta óvja Szeged és környéke értékeit, szervez előadói, kávéházi esteket. Városvédő polgárunk „a közművelődés fejlesztése érdekében kifejtett életművéért” vehette át az érmet. A hivatalos indoklás: „Szeged jeles városvédő polgára, tíz éve a Szegedi Közéleti Kávéház műsorvezetője. A klasszikus polgári értékrend képviselője, szegények, idősek és betegek támogatója. A Szegedi Hagyományőrző és Városvédő Egyesület létrehozója. A város nemes személyiségei emlékeinek ápolója. Emlékek, műemlékek védője, felújítások, rekonstrukciók vezetője”.
Aki egy kicsit is követi Szeged közéletét, gyakran találkozhat a mindig jó modorú, udvarias úriemberrel. Újság hasábjain, a Közéleti Kávéházban, egy-egy városi ünnepségen, avatáson vagy egy csendes vasárnap a Mátyás téren. Nevéhez több műemlék megmentése fűződik. Szegeden Majzik István után – aki a kortárs irodalom támogatásáért kapta meg a címet –, v. Szilágyi Árpád József is a Magyar Kultúra Lovagja immár, s reményeink szerint egyre többen követik majd őket – leghamarabb Bíró Zsolt, aki jelenleg a Magyar Kultúra Apródja – így lassan kerekasztal alakulhat városunkban. Szükség lenne rá...
Dobó Csaba
Bezár