2020. augusztus 5., szerda English version
Archívum  --  2007  --  2. szám - 2007. február 12.  --  Kultúra
A képmutatás mestersége
November óta játsszák a Kisszínházban Moliére Tartuffe című vígjátékát. A történet szinte mindenki számára ismert: Tartuffe egy álszent csaló, aki hazugságaival megnyeri magának egy jómódú család fejét, Orgont. A család többi tagja épphogy csak megtűri Tartuffe-öt. Az igazi ellenállás akkor kezdődik, amikor Orgon bejelenti lányának, Marianne-nak, hogy eredeti választottja, Valér helyett inkább Tartuffe-höz adja őt feleségül.
 
 
Pillanatkép a szegedi Tartuffe-ből. Fotó: szegy
 
A családtagok ellenállása mindinkább Tartuffe kezére játszik, addig, míg a végén el nem éri, hogy Orgon minden vagyonát őrá hagyja. A végére persze kiderül a csalás, és Tartuffe is elnyeri méltó büntetését, a börtönt.
Az előadásban a remekül sikerült díszlet az első, ami felkelti a figyelmet. A színészek először korhű jelmezben lépnek színpadra, ám hamar kiderül, hogy csak egy jelmezbálról van szó, később aztán már visszatérünk saját korunkba, és mai ruhában láthatjuk a szereplőket.
Hargitai Iván rendezőnek nagyon jó előadást sikerült létrehoznia. Szinte mindegyik színész remekelt a ráosztott szerepben. Megyeri Zoltán remekül jól formálta meg az álszent Tartuffe-karaktert, és Székhelyi József is igen élvezetesen mutatja be a becsapott Orgont.
A színésznők közül talán Szilágyi Annamáriának sikerült a legtöbbet nyújtania, a közönség is érezhetően nagyon szereti őt. De a többiek, Pásztor Erzsi, Cseh Zsuzsa és Márkus Judit is nagyszerűen alakítják saját szerepeiket.
A rendező egyébként is a színészi játékra fektette a hangsúlyt, nem pedig a mozgalmasságra, ám így is folyamatosan ébren tudja tartani a nézők figyelmét, nem válik unalmassá a darab. A közönség láthatóan érti és értékeli a poénokat. Nagyszerű színészeink végre megmutathatják, mi mindent lehet kihozni belőlük. Az, aki megnézi az előadást, mindenképp kellemes élményekkel távozik majd a színházból.
Petró Julianna
Bezár