Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A 38. Magyar Filmszemlén a kísérleti filmek kategóriájának különdíjas filmje méltán érdemelte ki a zsűri kitüntetését.

Az általam eddig látott Myslicki-filmek közös vonása, hogy mind „valós” világunk határait elmosván, teljesen egyéni rend alapján építi meg sajátját, valahol élet és halál között, új szabályokkal. Saját fikcionalizált játszóterének korlátlan ura – de többnyire vesztese is: kudarcot vallott útkeresései öngyilkosságszerű világelhagyáshoz vezetnek (Justh Zsigmond a Paradicsomban). A vallási és emberi(ség) tematika felépülése során minden létező tabut megdönt, és az összes lehetséges szabályt felrúgja – mindeközben nem didaktikus vagy erőltetett. A „gyengébb idegzetű” nézőknek pedig meghagyja az elidegenedés lehetőségét, szereplői angol(hoz hasonlító) halandzsa nyelven beszélnek, mondanivalójukat feliratok tolmácsolják.

Az Álszent a rendező-főszereplő Myslicki minden eddigi filmjére felteszi a koronát. A tematikus szál két fő vonulatának – az álom és az ébrenlét, illetve a bűn(össég) és szentség határainak – elmosódása és összefonódása dinamizálja az eszmei mondanivalót. Értelmezésemben olyan megváltástörténet bontakozott ki, amelyben a jézusi szerepű alak elbukik, miközben folyton kísérlet történik a bűn és a szent kategóriájának átértelmezésére, határaik viszonylagosítására. Az istennel való egyesülés eszerint mintha csak a bűn megtapasztalása során valósulhatna meg, így nyerve el a szentséget. A film szinte könyörög egy pszichoanalitikus nézőpontú elemzésért, mely az apa- és istenfigura vélhető azonosságát nemcsak a szereplő révén hívja elő, hanem a kettejük közötti problematikus viszony által is. Ezt fokozza az idős asszony alakja, aki az álom és az ébrenlét közötti határ elmosódásában segít, így a fikció és a „valóság” urává teszi szektaalapító főhősünket.

Álszent – színes és fekete-fehér, feliratos magyar kísérleti film, 94 perc, 2006, rendező: Nicolaus Myslicki.