Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

 

 

– Akkor megpróbáltak a maguk sajátos, fontos vagy fontosnak gondolt kérdéseire a fiatalok nyelvén válaszokat keresni. Mint most mi is. Ez akkor is és ma is megérinti a fiatal nézőt. Persze ma már a progresszivitás tompult. „Paál Isti” forrongó ember volt, ez a város pedig nem „megtartó” város… Ma szakmai értelemben nem lehet folytatni, és nem is szabad, amit ő csinált. Mi azt a szellemiséget, azt az inkubátorszerű műhelymunkát, összetartást szeretnénk gyakorolni, ami az ő társulatát is jellemezte.

– Más. Máshogy nehéz. Ez nem pénzkérdés: mert legroszszabb esetben összeadjuk a jelmezre, kellékre valót, és ez a boldogság csak a miénk. A nehézség nem is művészeti kérdés, mert egy pincében is lehet jót csinálni. Ami ennél nehezebb, az a szervezés része, mondjuk a telefonszámlám, meg az, hogy ez eljusson az egyetemistákhoz, a városlakókhoz. Talán régen jobban bementek a színházba az emberek, mint most… valahogy most nem érdekli annyira az embereket a színház – általában. A mi előadásainkat valamiért mégis sokan nézik. A legtöbb előadásunk pótszékes. Erre büszke vagyok.

De a szakma is elismert már: Pécsett rendeznek minden év tavaszán egy szakmai minősítő fesztivált. Ott három év után kaptunk országos „Arany minősítést”. Jelenleg az országban három ilyen amatőr együttes van. Szerintem ez nagyon nagy szó! A körülményekről meg annyit: Pécsett egy beszélgetésen azt mondtam, hogy 120-150 ezerből hozok ki egy előadást. Kiröhögtek. Én meg büszke vagyok.

– Igen, ott a SZTEage-Szegedi Egyetemi Színpad, amely valójában produkciókra áll össze, mindig új stábbal. Professzionális körülmények között dolgoznak a nagyszínházban. ők inkább a népszerű, zenés színházi vonalat képviselik. És persze van még a Szegedi Focus Műhely Benkő Imola Orsolya művészeti vezetővel, amely már kinőtte az egyetemi színjátszás kereteit, ma már professzionális független színház, amit óriási dolognak tartok.

– Én nem tudom, jelenleg mi foglalkoztatja az egyetemistákat úgy általában. Csak a saját problémáimról tudok beszélni, és ha ez érdekel másokat is, akkor az nagyszerű, mert egy nyelvet beszélünk. Ez a színház azért egyetemi színház, mert elsősorban egyetemisták játszanak elsősorban egyetemistáknak.

– Az általam létrehozott adaptáció a „Régi idők focija” című filmből, valamint Mándy Iván „A pálya szélén” című kisregényéből ötvöződik színházi előadássá.

A mondanivaló a köré a problematika köré szerveződik, hogy egy csapat hogyan hoz létre egy előadást, továbbmenve: mi az a kohéziós erő, ami összetart embereket, ami érzelmi és szakmai alapokon csapattá formál egy közösséget.

– Jövőre leszünk ötévesek. Új bemutató február tájékán, és hát jó lenne egy kisebb ünnepségsorozat is. Ha megérjük...