Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A szegedi bemutatóra október 25-én került sor a Belvárosi moziban. A film előtt a rendező Bollók Csaba elmondta, hogy ez egy olyan történet, amelynél nem számított, hogy kíséri-e a szereplőket egy forgatócsoport vagy sem, mert akkor is ez történt volna, ha ők nincsenek ott a kislánnyal. Ezzel szemben a filmen egyértelműen érződik, hogy megszerkesztett történetről van szó, nem is beszélve az egy-két rövid jelentben feltűnő felismerhető színészekről. Ez eléggé zavaró és ellentmondásos volt így, főleg azután, miután a vetítést követő közönségtalálkozón Bollók Csaba már „bevallotta”, hogy kitalált történetet láttunk.

 

 

Beszélgetés az alkotókkal a Belvárosi moziban. Fotó: Segesvári Csaba

 

A film arról szól, hogy Iszka, a szegény családból származó kislány hogyan próbál meg pénzt szerezni szüleinek, hogy azok folytathassák az alkoholizmust, és bántalmazhassák őt és testvérét. Iszka többször napokig nem megy haza, csavarog, még árvaházba is kerülnek a húgával, de onnan édesanyja hazaviszi (természetesen csak őt, a testvére beteg, neki jobb lesz az árvaházban). Szinte már egyértelmű, hogy a szerelmi szál sem maradhatott ki a filmből, bár ebben az esetben a két szegény gyermek között szövődött szerelem nem annyira tipikus, így nem is hátránya a műnek.

A beszélgetésen több érdekes és hasznos információt is elmondott a rendező. Az egyik legérdekesebb talán az, hogy a két hónapos forgatás során az eseményeket kronologikus sorrendben forgatták, így tudták megteremteni a főszereplőknek a valóságot. Ha egy helyszínen több esemény játszódott, akkor oda visszatértek leforgatni az újabb jelenetet. A rendező ehhez hozzátette, azt a kérdést, hogy színész vagy nem színész nem teszi fel, mert így nehéz dolgozni. Amatőrök és profik, de a személyiség világos, és ez az, amit el kell játszani. A film történetének megszületéséről azt mondta, hogy előbb könyvet írt, aztán mindent kiszórt belőle, és így lett a film. A forgatókönyvíró Podmaniczky Szilárd (író), de a műből ennek ellenére hiányzik az irodalmi alapanyag.

A film nem magyar és nem is román, azokról a kelet-európai régiókról szól, amelyek a rendszerváltás után megmaradtak valamilyen szinten – mondta még az alkotásról Bollók Csaba.
A történet úgy végződik, hogy a kislányt stoppoláskor két olyan férfi veszi fel, akik elviszik magukkal, hogy később több lánnyal együtt eladhassák legnagyobb valószínűséggel prostituáltnak. Erről a rendező anynyit mondott: „A befejezés fikció, a lehető legrosszabb kifutása a történetnek.”

Továbbá azt tartja, hogy az úgynevezett művészetnek nincs már köze a világhoz. Amíg ebben a világban ilyen történetek vannak, szerinte azokból kell dolgozni. Nem véletlen, hogy a film nagy sikereket ért el egy az „életből vett” történettel.

Az alkotók 2002 tavaszán egy erdélyi út alkalmával találkoztak a hulladékvasat gyűjtögető kislánnyal és társaival. Miután szóba elegyedtek a gyermekekkel, eldöntötték, hogy minden eddigi tervüket félreteszik, és Varga Mária (Iszka) és testvére történetét mesélik majd el. Mondhatni, hogy az immár Szegeden is bemutatott film egy „szerencsés” véletlen folytán született meg. Iszkát elvitték a produkció díszbemutatójára, ahol annyit mondott az alkotásról, hogy nagyon szép. Nem is csoda, mennyire megszeppent lehetett, hiszen életében először akkor járt filmszínházban.