Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Nem árt vigyázni, milyen zoknit húzunk fel egy irodalmi estre készülődve – az Assam Teaház beszélgetős estjei újfajta szokásokat alakíthatnak ki Szeged kultúra iránt érdeklődő közönségében. A keleties körülmények közé ugyanis csak levetett cipővel illik érkezni, hogy csak a guggolás nehézségeivel zavartathassuk magunkat, amikor finom teát szürcsölve egy-egy írót hallgatunk.

Háy Jánossal november 7-én Kollár Árpád beszélgetett e körülmények között. A sokoldalú és sok műfajú írónak szegedi kötődése is van: ide járt főiskolára. A városba érkezve azonban – pedig számított rá – nem fogta el semmi nosztalgia.

Szegedet elsősorban otthonossága miatt szerette a faluról induló, de gimnáziumba már Budapestre járó Háy, akit a fővárosban vidékinek és vidéken pestinek tartottak – magyar város és vidék centrum-periféria viszonya a mai napig meghatározó témája az írónak. Elgondolkodtatóan beszélt az asszimiláció nehézségeiről is: a mai társadalom nem segíti a mobilitás lehetőségét, amelyet amúgy is nehéz megélni, hiszen nem egyszerű úgy elsajátítani az újat, hogy közben az ember megtartsa az emlékeit is. Az író mégis fontosnak tartotta megemlíteni, hogy egy-egy szöveget mégiscsak önmaga, és nem az abban elkerülhetetlenül megjelenő élményanyag tehet hitelessé.

Háy János egyaránt ír verset, prózát, miközben sikeres színpadi szerző is. Állítása szerint a műfajváltás lehetősége lelki menedék a számára, amelyekkel kiküszöbölheti az alkotói válságokat: egy hosszabb prózai mű befejezése után például felüdülés lehet verset írni. Jó volt azt is hallani, amikor időbeosztásáról és családjáról beszélt Háy, arról, hogy az első dolog mégiscsak az élet. Valóban, tehetjük hozzá: a többi csak irodalom.