Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„A pápa hosszú, súlyos betegségét követő halála az egész világot mélyen megrázta. Néhány nap távlatából természetesen nem egyszerű még megindultság nélkül megítélni a pápa huszonhét éves működését, ehhez bizonyos időnek el kell telnie, ám a tevékenységére, életére való visszatekintés már most is mélyebb összefüggések vizsgálatára ad lehetőséget. A szakértők egyetértenek abban, hogy az utóbbi évtizedek globalizálódó világában a vallások kulturális szerepe jelentősen megváltozott. Más kihívások előtt állnak ma a vallások, mint amikor a világot még nem fenyegette a totális természeti katasztrófa, vagy egy hirtelen eszkalálódó újabb világháború.
– Ebből a szempontból bír kiemelkedő jelentőséggel, hogy II. János Pál abszolút elkötelezettje volt a békének – véli Máté-Tóth András teológus, az SZTE Vallástudományi Tanszékének vezetője. A pápa úgy reagált a multikulturális paradigmaváltásra, hogy maximálisan kiállt az értékek mellett. Tette mindezt anélkül, hogy a katolikus egyház keresztény alapjaitól eltávolodott volna.

 

 

Fontos vallástudományi kérdés, hogyan tekintenek ma a vallások az emberre. A pápát a teológus szerint hallatlan humanizmus jellemezte: nagyon nagyra tartotta ugyan az embert, ám nem tartotta túl nagyra. Saját életében és a tanításában is esendő lényként jelent meg az ember, akinek Isten egyrészt megadta azt az impulzust, hogy igazán naggyá legyen, de megadta a kereteket is, amelyek között szabadságát megvalósíthatja. Az ember mindig több volt számára, mint valaminek az eszköze. Hangsúlyozta, hogy a vallás sem teheti az embert eszközzé.
Komoly vita tárgya, hogy II. János Pál konzervatív vagy reformer pápa volt. Máté-Tóth András szerint nincs értelme ennek a felosztásnak. A pápa hivatalánál fogva ragaszkodott a katolikus egyház hagyományához, amelyről tudta, hogy nem lineáris. Akik konzervativizmusát bírálják, azok azt kritizálják, hogy a liberalizmus több vívmányát – így az ember teljes önrendelkezéséhez való jogát (mint a művi terhességmegszakítást, az eutanázia, vagy bizonyos humángenetikai kísérletek) – elutasította.
Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök szerint viszont II. János Pál tulajdonképpen nem tett mást, mint megvalósította a II. vatikáni zsinat (1962-1965) határozatait. – Mélyen érezte és tudta, hogy az emberiség nem a liberális, szabadjára eresztett világra vágyik, hanem az emberi jogokra, szabadságra épülő, de a keresztény értékeket és erkölcsiséget megőrző világra. Arra, ahol nem az önzés és a kizsákmányolás uralkodik, hanem az emberség. Ezt fogalmazta meg a II. vatikáni zsinat, ezt tanította és élte is meg a pápa – vélekedik.
Akik reformerként tisztelik, azok egyfajta politikai intézménynek tekintik a pápát, illetve a Vatikánt, s a modernizmussal szembeni elzárkózás politikája helyett a modern világ felé nyitást veszik észre. Ebben az összefüggésrendszerben talán a médiával való viszony átrendezése a legfontosabb kérdés
 – Az elmúlt hetekben rendkívüli erővel meg lehetett tapasztalni, hogy az egyház az isteni titkokat őrzi, de az egyházi tikokat fölszámolja. Nem tudok még egy államfőről, akinek a betegségéről ilyen részletességgel kapott volna tájékoztatást a világsajtó. A Vatikán megtanult a sajtóval együttműködni, s ez szimbolizálja a modern világ olyan más szegmenseivel való együttműködés típusát is mint a tudomány, az oktatás, vagy a szociálpolitika – értékel a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi tanszékének vezetője.

 

 

A pápa tevékenységének elemzői sokat emlegetik, hogy II. János Pál bizonyos értelemben politikai tényezővé kívánta tenni a Vatikánt. Nos, a Vallástudományi Tanszék vezetője szerint az egyház benne él a világban, a társadalomban, teljesen természetes tehát, hogy reagál a közegére. Kétségtelen, hogy II. János Pál – követve elődeit – a világ legerőteljesebb morális autoritásaként a különböző világjelentőségű politikai témákban igyekezett karakteres véleményként megfogalmazni a katolikus egyház tárgyra vonatkozó tanítását. – II. János Pál nem hódolt be a kommunizmusnak 1978-tól 1990-ig, később nem hódolt be a kapitalizmusnak, illetve a világhatalmi, világrendőrségi pozíciót egyre inkább kiépítő amerikai külpolitikának sem. Ilyen értelemben pápasága alatt valóban felerősödött a katolikus egyház öntudatos politizálása – mutat rá Máté-Tóth András.

 

 

A pápa érdemei között meg kell említenünk a vallások egymáshoz való közelítését, illetve a kereszténységen belüli közeledést is. – A kereszténységhez a legközelebb a zsidóság áll, ha visszafelé tekint, s az iszlám, ha előre néz. Ahogy a II. vatikáni zsinat vonatkozó dokumentuma, az Ad Gentes meghatározta, a kereszténység sohasem értheti meg önmagát anélkül, hogy visszatekintene az őt megelőző, illetve a vele párhuzamosan fejlődő zsidó hagyományra – fogalmaz a teológus. Ebből a szempontból különös jelentőségű, hogy II. János Pál volt az első pápa, aki átlépte a zsinagóga, illetve a mecset küszöbét. A sokat idézett 2000-es nagypénteki bűnbánati liturgiájában kimondta, hogy a katolikus egyház is vétkes a Holokausztban, s ezért bűnbánatot gyakorolt. Nem feledkezett meg ugyanakkor a katolikus egyháznak a zsidómentésben játszott szerepéről sem. A zsidóság és az iszlám közötti megértésre helyezte a hangsúlyt, az ábrahámi vallások közös küldetésére, a világ jobbítására és az ember megvédésére alapozott. Gyulay Endre szerint a vallások közötti kompromisszumkeresés is elsősorban II. János Pál személyiségében rejlett. – Más vallások vezetői számára világossá vált: itt egy ember, aki szembe mer szállni mindenkivel, aki mindenkinek szemébe mondja az igazságot. Látták, hogy szót lehet vele érteni, ezért a többiek is megpróbálták megérteni őt. Kölcsönös beszélgetésre törekedett, s arra, hogy minden vallás igyekezzen békét teremteni – foglalja össze.

 

„A fiatalok pápája” 1980-ban. Fotó: Europress

 

 Máté-Tóth András szerint a pápa tevékenységének első húsz évében nagy lendülettel fejlődött a kereszténységen belüli együttműködés is, de kiemeli, az utóbbi években sokak szerint megkeményedett a Vatikán álláspontja. A Vatikán viszont úgy vélekedik, a vonatkozó dokumentumok (Ut unum sint, Dominus Jesus) csak újra megerősítették a soha fel nem adott zsinati álláspontot. Az ökumenikus párbeszéd számos híve (például az Egyházak Világtanácsának elnöke) azonban egyfajta bezárkózást, visszalépést érzékelt. Gyulay Endre is úgy látja, II. János Pál komoly tevékenységet folytatott az ökumenikus párbeszédért. – Mikor 1991-ben Magyarországra látogatott, az akkori debreceni református püspökkel, Kocsis Elemérrel együtt felvetettük, hogy a református debreceni Nagytemplomban legyen a találkozó a más vallásúakkal. Az első pillanattól fogva lelkesedett az ötletért! Tiszteletet parancsolt, ahogy oda bement, ahogy ott beszélt, ahogy a templomból kiment, s az, hogy ő maga helyezte el a koszorút, imádkozott a gályarab prédikátorokért, a keresztények egységéért. Személyesen akart tanúságot tenni, mint ahogy később a protestánsüldözésekért is bocsánatot kért – emlékszik vissza. II. János Pál a protestánsokkal való párbeszédkeresésben a XXIII. János által megkezdett utat folytatta. Azt vallotta, hogy az alapvető dolgokban kell megegyezni, s mindenki nagy szabadságot kaphat abban, ami nem közvetlenül a lényeghez tartozik. – Egy dologban – az oltáriszentség kérdésében – sajnos komoly viták vannak a protestánsokkal. Ebben nehéz lesz a megállapodás, de egy sereg dologban nem látjuk, hogy mennyire egységesen dolgozunk és tanítunk. Legfeljebb más szavakat használunk, de abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat meghatározzuk, egységessé válunk – ismeri el a szeged-csanádi püspök. 
Néhány napon belül összeül a pápaválasztó konklávé, majd pedig felszáll a fehér füst a Sixtus-kápolnából és megszólalnak a vatikáni harangok, jelezve az új katolikus egyházfő megválasztását. A teológus egyelőre nem bocsátkozik jóslásokba az új pápa személyével kapcsolatban. Ha valaki fölvetette volna 1978-ban – mondja –, hogy Karol Wojtyla lesz a következő pápa, akkor mindenki kinevette volna. Vannak persze megalapozott elemzések a katolikus egyházon belüli legfőbb trendekről, melyek nyilvánvalóan hatnak a pápaválasztó bíborosokra. Azt azonban nem lehet megmondani, hogyan érvényesülnek majd ezek a hatások.

 

 

De hogyan is nézne ki a jövő megreformált egyháza, hol lehetne még falakat lebontani? Máté-Tóth András vallástudományi szempontból azt látja a legérdekesebb kérdésnek, milyen szerepet játszik a katolikus egyház a különböző keresztény felekezetek, különböző vallások közötti együttműködésben. Sokak szerint a következő évezred a nők évezrede lesz. Kérdés, hogy azt a nagy utat, amit a katolikus egyház már megtett a nők elismerése tekintetében, milyen módon folytatja tovább. Nagyon izgalmas kérdés, változtat-e a katolikus egyház a papságba való bekerülési kritériumokon. – Szintén fontos, hogy mára megváltozott a katolikus egyház alapállása, miszerint az egységet a pápa ellentmondást nem tűrő intézkedése garantálja. Ma az egység garanciája inkább a hit tisztaságának megőrzésére vonatkozik, anélkül, hogy súlyos sérelem érné a jurisdictionális hatalmat. Az ortodoxiával való együttműködésben viszont éppen az jelenti az egyik legnagyobb gátat, hogy a pápák a jurisdictionális hatalmukat kiterjesztették a Nyugaton kívülre is. Ha ebben vissza lehetne lépni, az segítené a nyugati és a keleti keresztények együttműködését – véli a Vallástudományi Tanszék vezetője. Gyulay Endre szerint bárki legyen is az eljövendő pápa, alapkönyve lesz a II. vatikáni zsinat (1962-65) összes dekrétuma. Ha ezek szerint próbál kormányozni, akkor jó irányba halad. – Lehet persze, hogy új szemmel kell nézni a világot, s más stílusa lesz a pápának, de az alapok – az Evangélium és a II. vatikáni zsinat (a korszellem szerinti Evangélium-magyarázat) – nem változhatnak – vélekedik.

 

 

S hogy mit tart a szeged-csanádi megyés püspök különösen jelentősnek II. János Pál életművéből? Nos, azt, hogy a pápa teljes szívéből szerette a fiatalokat. Tanítani szerette volna őket a keresztény értékekre. Jól példázzák ezt az ifjúsági világtalálkozók is. – A pápa mindig kiemelt egy mondatot, amiben benne foglaltatott a nagy mondanivalója, s szinte mindig azzal fejezte be, hogy „A 21. századot rátok bízom, fiatalok". Érezte és tudta, hogy a hogy a keresztény értékek hordozói ebben az évszázadban a fiatalok lesznek. Minden segítséget megadott nekik ahhoz, hogy ennek súlyát átérezzék. Láttuk, hogy az utolsó óráiban nemcsak lengyel, olasz, de a világ minden tájáról érkező fiatalok gyűltek össze a Szent Péter téren. Énekszavuk felhangzott a pápához, aki szólt is, hogy „Eddig én mentem hozzátok, most ti jöttetek hozzám”. Azt hiszem, mindebből nyilvánvalóvá válik, hogy a fiatalok nagy része menynyire érezte a pápa szeretetét, s mennyire ragaszkodtak a pápához – hangsúlyozza Gyulay Endre.
II. János Pál pápa tehát a fiatalokra bízta a 21. századot. Innentől kezdve rajtunk áll, hogyan sáfárkodunk vele…