Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

Közös érdek. Fotó: Segesvári Csaba

 

– Milyen nehézségek adódtak a fordítás során?
– Szívesen vállaltam el a feladatot, hiszen érdekel a téma. Annak idején ugyanis középkori régészként végeztem Kolozsváron. Minden fordítás nehézségekkel jár, különösen egy olyan szöveg, amely kora középkori dokumentumokat dolgoz fel. Kristó professzor rengeteg nem történeti adatot is felhasznált, például földrajzi adatokat, helyneveket. Ezeknek a helyneveknek a megkeresése és lefordítása jelentett kisebb problémát, mivel számos olyan helynév van, amely a középkori dokumentumokban szerepel, de az időközben eltelt évszázadok során eltűnt. A másik probléma abból fakadt, hogy ebből az időszakból nagyon sok olyan adat van, amely kimondottan levéltári, okleveles adat, és a román történészek számára ismeretlen.
– A magyar nyelvű kiadáshoz képest a román változat egy fejezettel bővült. Mit tartalmaz ez a fejezet?
– Ez egy összefoglaló, szintetizáló fejezet, amely elhelyezi Erdélyt a Magyar Királyság keretein belül. Ezt még akkor írta meg Kristó professzor, amikor én a könyv többi részét fordítottam, és végül kéziratként jutott el hozzám. 
– Ki lektorálta a munkát?
– Fontosnak tartottam, hogy egy román anyanyelvű, román irodalmat oktatott ember is nézze át a könyvet. Ezt Kozma Mihály, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola nyugdíjas tanára tette meg, aki alapos munkát végzett. A kötet ugyanis rengeteg olyan szervezeti formát (várispánságok, vármegyék) tartalmaz, amelyeknek latin terminus technikusai vannak, és ezeket a bizánci, ortodox kultúrkörben nem ismerik. 
– Készült-e már magyar recenzió a könyvvel kapcsolatban?
– Magyar recenzió idáig még nem készült, de a kötetet már Romániában is szétküldték a témával foglalkozó szakembereknek. Alexandru Radulescu temesvári történész és régész jelentkezett rá, hogy megírja a könyv recenzióját. Ő Magyarországon, az Archeológiai Értesítőben közölt cikket a témával kapcsolatban, amelyből idéz is Kristó professzor. Előbb vagy utóbb biztos, hogy több észrevétel is megjelenik a kötettel kapcsolatban, amelynek fogadtatása háromféle lehet. Elképzelhető, hogy a román történészek megpróbálják elhallgatni a könyv megjelenését, előfordulhat, hogy vehemensen támadják majd a benne leírtakat, de lehet, hogy elismerik ezeknek a forrásoknak a hitelességét, mivel ez lesz az első alkalom, hogy azokkal a dokumentumokkal találkoznak, amelyeket ez a könyv felvonultat. Nem beszélve arról, hogy ez egy mestermunka, egy nagyon jól elkészített könyv, látszik, hogy olyan valaki írta, akinek a kisujjában van a téma. Egy ilyen kötetet nagyon nehéz megírni, mert nem úgy van, mint a modern korban, hogy előveszem az újságokat meg a könyveket, hanem szilánkokból kell összerakosgatni az akkor történteket. Ez a munka a diákoknak is nagyon hasznos, mert láthatják, hogyan kell megírni egy ilyen tanulmányt. Kétségtelenül az újdonság erejével hat majd, mivel nem sérti a román érzelmeket, egyszerűen világossá teszi a helyzetet. Nem foglalkozik külön a románok, a székelyek, a magyarok eredetével, pusztán azt írja le, hogy ezek a populációk, népcsoportok mikor jelennek meg Erdélyben. Az írott adatok alapján pedig valóban a románok jelennek meg utolsónak.
– Mennyire megoldott a terjesztés Romániában? Hogyan tudnak az ottani hallgatók hozzájutni a könyvhöz?
– Kristó professzor úrnak az volt a szándéka, hogy a kötethez ingyen lehessen hozzájutni, ezért a könyvet informális csatornákon keresztül terjesztjük. A kötetből nyolcszáz példány készült el, és úgy juthat el az erdélyi hallgatókhoz, ha a hozzánk rendszeresen érkező diákok megkeresik Makk Ferenc vagy Almási Tibor tanár urakat, kérnek tőlük pár példányt, és otthon szétosztják.
– Román történészek mennyire foglalkoznak a korai Erdély történetével?
– A román történészek közül egynéhányan foglalkoznak csak a korai Erdély történetével, azok közül is főleg a Kolozsváron oktatók, illetve a kolozsvári román akadémiának a középkor történeti intézetében dolgozó kutatók. Amikor legutóbb itt voltak novemberben a konferencián, akkor láttam fiatal kollégákat, akik jártasak ebben a témában, tehát úgy néz ki, hogy kezd kialakulni egy olyan gárda, amely az erdélyi koraközépkorral fog foglalkozni. Természetesen a középkorkutatáshoz nem csak latinul, hanem magyarul is kell tudni, tehát nyelvi problémák is adódnak. Vannak olyanok is, akik összromán történelemmel foglalkoznak, újabban Lucian Boia, aki 1990 után vette górcső alá a román történetírás gyengéit. Kétségtelenül az volna izgalmas, ha ez a könyv szakmai berkekben vitát váltana ki, hiszen a kor minél hitelesebb feltárása a magyar és a román történészek közös érdeke.