Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A személyiség és az egyéniség mindenek fölött – derült ki a Fesztiválok Ifjúsága 2005 felmérésből. A kutatási sorozat középpontjában a Sziget fesztivál áll, ahol 1997 óta végzik szegedi egyetemisták felméréseiket: elsősorban arra kíváncsiak, hogyan is néz ki a fesztiválok közönsége, milyen annak demográfiai szociális összetétele, és a fesztiválozó fiatalok hogyan hasonlíthatók a magyar fiatalokhoz általában.
Az eredmények azt mutatják, hogy a Szigetre járó fiatalok most már a teljes kormetszetét adják a magyar fiatalságnak, ami amellett, hogy a Sziget teljes ismertségét és elfogadottságát mutatja, azt is jelenti, hogy ifjúsági korszakváltás zajlott le a kilencvenes években Magyarországon. „Az ifjúsági életszakasz egyre korábbra helyeződik – körülbelül tizenöt éves korral kezdődik –, és egyre tovább tart, a harmincéves kor fölé húzódik. Magán a Szigeten a két szélsőérték, a tizenhét éven aluliak és a harminc éven felüliek aránya tizenegy-tizenegy százalék a 2005-ös vizsgálat alapján. Ez azt jelenti, a teljes ifjúsági társadalom teljesen kialakult a Szigeten is” – értelmezte a felmérés vezetője, Gábor Kálmán az adatokat.
Ennek a korszakváltásnak a másik fontos jellemzője, hogy a nemek közötti különbségek elmosódnak – már a 2001-es vizsgálat azt mutatta, hogy a fiúk és a lányok aránya közel hasonló, aminek a kialakulása 2000-től folyamatosan figyelhető meg.
Ezek az eredmények három nagyon fontos tendencia hatását tükrözik: egyrészt az oktatási expanziót, amely a Szigeten azért tapasztalható, mert a közönség több mint fele főiskolát vagy egyetem végez vagy végzett (az ideihez hasonlóan magas arány nem volt még a korábbiakban). Az iskolázottság emelkedésével megváltozik a fogyasztói státusz is - önálló státusz jön létre. A Szigetre járó fiatalok közül szinte mindenki rendelkezik mobiltelefonnal, legtöbbjüknek számítógépe is van, internetet és különböztető szórakoztató javakat használnak.
Másrészt még ennél is mélyebb a fiatalok körében megfigyelhető életformaváltás, amely a kilencvenes éveke jellemző. Ennek a lényege az, hogy a felnőtt társadalomba való integrálódás hagyományos ritmusa megszűnik. Míg korábban valaki befejezte az iskolát, majd munkába állt, utána családot alapított, most egyre korábban önállóvá válnak a fiatalok, az iskola befejezését megelőzi a munkába állás, a tartós párkapcsolat és a házasság elválik egymástól, sőt, a házasságot nem tartják fontosnak a gyermekvállaláshoz. Az önálló családalapítást kezdi megelőzni a saját lakáshoz való jutás igénye. Ez a folyamat azt jelenti, hogy rendkívül nagy mértékben diverzifikálódik a fiatalok életpályája, és válik személyiségfüggővé. Ezek a fiatalok már a saját személyiségükben gondolkodnak, és magát a munka világát is ehhez szeretnék alakítani, így azokat a munkákat tartják fontosnak, amelyek érdekesek, jó közösséget alakítanak ki és tartanak fenn. Munkakereséskor is úgy gondolják, a saját személyiségük a meghatározó. A diploma és nyelvtudás meglétét természetesnek tartják.
Harmadrészt, az individuum hangsúlyozása mutatkozik meg a gyerekvállalási szokásokban is, illetve a családmodellek tekintetében is igen sokfajta kép alakult ki. Ennél a rétegnél, amely felülreprezentálja a magyar fiatalok egészét, központba kerül a kétgyermekes családmodell, csak a megkérdezettek egytizede vállalna három gyermeket is. A differenciáltságot mutatja, hogy a fiatalok egyötöde a szingli életformát is szimpatikusnak tartja, illetve egytizedük azonos nemű párral is el tudja képzelni az életét.
A fiatalok a lakáshoz jutásukat is nagyon tudatosan képzelik el: első otthonukat lakótelepen vagy -parkban képzelik el, bár már itt is megjelenik az igény a kertes házra, viszont a tíz-tizenöt évvel későbbi elképzelésre a hagyományos családi ház jelensége jellemző.
Érdekes, hogy bár a megkérdezettek nagy része optimistán szemléli saját jövőjét, a társadalom, az ország eljövendőjét sötétebbnek gondolják.