Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Szerdán délután, amikor megérkeztem a TIK-be, meglepően kevesen kóvályogtak az Állásbörze pavilonjai között. A Nokia, Richter, Siemens és más hasonlóan nívós cégtáblák alatt egymást szórakoztatták a munkáltatók, csak néha kotyogott bele a traccspartiba egy-egy félszeg érdeklődő. A hallgatók többsége inkább a cégek képviselőinek hívogató tekintetét kerülve körözött a fehér utcácskákban, kezeikben lassan híztak a katalóguskötegek.
Csak kinéztem, én bölcsész vagyok, nem hiszem, hogy itt fogok munkát találni, magyarázkodik nekem egy lány, miután visszautasít egy jóvágású indiai informatikust, aki épp a szemináriumi szobát szeretné megtölteni a cégük bemutatójára. Próbálkozik még néhány embernél, majd feladja, visszabaktat a kollégái közé, és bár nem értek hindiül, kiérzem a hangjából a csalódottságot, amikor várakozásra inti az előadót. Majd csak beül valaki.
Minden nagyon szisztematikus, nagyon tetszik a rendezvény, különösen az épület, ölti fel a jól nevelt ázsiai mosolyt Suresh Nandihalli, a Satyam számítástechnikai cég indiai munkatársa, aki az előbb még lehangoltan koslatott hallgatóság után, bár a mi elvárásainkhoz képest nagyon kevesen érdeklődnek az ajánlataink iránt, sajnálkozik. Kedden olyan kevesen voltak, hogy már azon gondolkodtunk, hogy hazamegyünk, mert nem éri meg napi 10 emberért itt állni egész nap, de jól döntöttünk, amikor maradtunk, a mai nap már jobbnak ígérkezik. Nagyobb a lelkesedés, bár még így sem közelíti meg egy budapesti vagy nyugati börze diákjainak a kíváncsiságát, ad hangot csalódottságának Nandihalli.

 

Kevesebb aggályoskodással, több önbizalommal bárki könnyedén talál munkát. Fotó: Segesvári Csaba

 

A Satyam frissen végzett informatikusokat, programozókat keres, és világszínvonalú juttatásokat ígér a kiválasztottainak. A munkatársaik jártasságot szerezhetnek a legmodernebb fejlesztésekben, és számos továbbképzésen vehetnek részt. Nandihalli úr ezért nem érti, miért nem kapnak a diákok egy ilyen lehetőségen, csak néha-néha vetődik hozzájuk valaki. Indiában teljesen másképp zajlanak az állásbörzék, meséli. Ott a cégek mennek az egyetemekre. Minden intézmény időpontot biztosít számukra, a cég munkatársai az egyetem falai között tartják meg a prezentációikat. Mivel a Satyam elismert cégnek számít, a diákok alig várják az előadásokat. A prezentációk után a cég képviselői találkoznak a hallgatókkal, technikai felkészültséget mérő teszteket töltetnek ki velük, és a nap végén már tudják, hogy hány embert választottak ki. Magyarországon mintha a hallgatókban lenne a hiba. A magyar álláskereső hálózat jó, a munkavállalók felkészültek, de nem elég lelkesek, nem elég merészek, hogy külföldre menjenek dolgozni. Nem tudják, mit mulasztanak azzal, hogy nem vesznek részt külföldi továbbképzéseken, sajnálkozik Nandihalli, sokkal rugalmasabbaknak kellene lenniük. Fiatalon kellene mozogniuk, kihasználniuk a lehetőségeket. A magyar fiatalok jövőképe sokkal konzervatívabb, mint a nyugatiaké, vagy az indiaiaké.
Ezzel a nem túl hízelgő leírással épp ellentétes véleményen van Marly Westerburgen, az Európai Foglalkoztatási Hivatal holland munkatársa. Ő azt tapasztalta, hogy a magyar diákok érdeklődnek a külföldi munkák iránt, csupán azt tartja furcsának, hogy Anglia, Írország, és Svédország, melyek nem határoztak meg korlátozó kvótákat Magyarországgal szemben, valami miatt hidegen hagyják a magyar diákokat. Mint elmondta, szerinte a magyar oktatás színvonala megfelelő, a hallgatók jól felkészültek, egyetlen, ám sorsfordító hiányosságuk az, hogy kevesen beszélnek angolul, márpedig a külföldi munkavállalás egyik alapvető feltétele a nyelvtudás. A némettel sem állunk jobban, sajnálkozott egy mérnököket és logisztikai szakembereket kereső cég képviselője. Német nyelvterületre közvetítenek munkaerőt, de a standjukban megforduló diákok között alig találni olyat, aki megfelelő szinten beszél németül. Akinek nyelvtudása van, mert például nyelvszakon végzett, annak pedig nincs olyan piacképes szakképesítése, amelyre igényt tartanak a multinacionális vállalatok.
A bölcsészek legnagyobb számban a Karrier Iroda és a grafológiai stand környékén bóklásztak. A nemrég frissített tanári adatbázis az egész ország területén kínál állásokat, szinte minden szak számára, érthető, hogy az adatbázist kezelő lánynak egy szabad perce sem volt szerda délután. Hasonló cipőben jártak a grafológusok is. A jelentkezők csak órákkal a jelentkezés után jutottak szabad asztalhoz és elemzőhöz. Naponta több mint kétszáz hallgató gyorselemzését készítették el a grafológusok, világosított fel Hakkel Hedvig írásszakértő. Csupán tíz perc jutott egy emberre, egy mélyelemzés viszont több órás (akár harmincórányi) elmélyült munkát igényel, így a hallgatók csak kóstolót kaphattak a szakmából. Az elemzők néhány jellemző tulajdonságra hívták fel a diákok figyelmét. Ha nem is fontos, nagyon hasznos az íráselemzés, mondta Hakkel Hedvig. A cégek általában a legsikeresebb pályázóikat küldik grafológushoz, hogy megállapítsák, rendelkeznek-e azokkal a személyiségjegyekkel, melyek szükségesek az állás betöltéséhez. Azt viszont kevesen tudják, hangsúlyozta, hogy íráselemzést kizárólag a pályázó hozzájárulásával lehet elvégezni. Egy kézzel írott önéletrajzot kérő cég tehát nem feltétlen akar íráselemzést végezni. A legfontosabb mégiscsak a szakmai felkészültség. Azzal pedig általában nincs probléma. Kevesebb aggályoskodással, több önbizalommal bárki könnyedén talál munkát, fogalmazta meg ars poeticáját egy nemrég munkába állt előadó.
Mit lehet erre mondani? Ha csak úgy nem.