Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Polner Ödön pályája három fontos állomásának is évfordulója van az idei évben: 1923-ban, 85 éve került Szegedre, és lett az akkori Ferenc József Tudományegyetemen a Magyar Közjogi, illetve a Közjogi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. 1908-ban, tehát 100 éve választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választottá, 1928-ban, 80 évvel ezelőtt pedig a jogi kar dékánja lett.

Az emléktábla avatásakor hangzott el Kiss Barnabás, az Alkotmányjogi Tanszék docensének alábbi beszéde.

 

 

Az SZTE Állam- és Jogtudományi Kara és annak Alkotmányjogi Tanszéke nevében szeretettel köszöntöm Polner Ödön egyetemi tanár, akadémikus emléktáblája avatásán megjelent valamennyi kedves vendégünket, mindazokat, akik jelenlétükkel ezúton is tiszteletüket fejezik ki a Professzor Úr egész élete és munkássága iránt. Külön tisztelettel köszöntöm a Polner család megjelent tagjait, valamennyi kedves hozzátartozóját.

Tisztelt Résztvevők!

Néhány éve kezembe kerültek Polner Ödön (1865-1961) hagyatékából azok a kéziratok, levelek, jegyzőkönyvek, törvénytervezetek, vélemények, amelyek halála után a jogi karhoz jutottak. Ezek az anyagok – egy akkor még általam kevésbé ismert – rendkívül gazdag életpálya ma már történelminek minősülő elemeit villantották fel. Ennek apropóján vettem fel a kapcsolatot Havass Miklós úrral, Polner Ödön professzor egyik unokájával, akivel elhatároztuk, hogy a kar és a család összefogásával méltóképpen megemlékezünk a kiváló jogtudósról. Ennek eredménye a mai emléktábla-avatás és a délután sorra kerülő tudományos ülés.

Hölgyeim és Uraim!

A mai rendezvényre, ünnepi megemlékezésre három kerek évforduló is alkalmat kínál. Polner Ödön 1923-ban, 85 éve került Szegedre, és lett az akkori Ferenc József Tudományegyetemen a Magyar Közjogi, illetve a Közjogi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. 1908-ban, tehát 100 éve a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1928-ban pedig, 80 évvel ezelőtt lett a jogi kar dékánja. Gondolom, egyetértenek velem abban, hogy ezek a tények már önmagukban is elegendőek lennének ahhoz, hogy fejet hajtsunk Polner Ödön emléke előtt. Engedjék meg, hogy életútja és munkássága néhány fontosabb elemének felelevenítésével igazoljam, hogy esetében sokkal többre, egy nagyszerű, sokoldalú, nagy műveltségű tudósra, a magyar közjogi dogmatika legjelesebb képviselőjére emlékezünk.

Polner Ödön 1865. március 15-én született a Békéscsabához tartozó Fürjespusztán. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Egyetemen végezte, és ott lett jogi doktor 1889-ben. Még a Budapesti Királyi Törvényszéken volt joggyakornok, amikor 1891-ben megjelent első tudományos munkája Magyarország és Ausztria közjogi viszonyáról, amelyet a Budapesti Egyetem 200 Ft pályadíjjal jutalmazott. Ezzel a művel egyik úttörője lett a magyar közjogtudomány ún. dogmatikai iránya kibontakoztatásának, hiszen ezt megelőzően a közjogi kérdések tudományos tárgyalásánál a történeti módszer volt az uralkodó. Ezután az Igazságügyi Minisztériumba került, ahol több fontos törvényjavaslat és államközi szerződés előkészítésében vett részt, de emellett is folytatta tudományos munkáját. Minisztériumi fogalmazó korában publikálta 1893-ban „A végrehajtó hatalom a magyar alkotmányjogban” című művét. Ez alapján habilitált 1895-ben, és a magyar közjog magántanára lett a budapesti egyetemen. Életrajza szerint ő maga ezt tekintette legjobb munkájának. 1905-ben egyetemi rendkívüli tanárrá nevezték ki.

1908-ban lett az MTA levelező tagja, és mint ilyen az 1912-ben tartott székfoglaló értekezésében szintén Magyarország és Ausztria kapcsolatának jogi alapjával foglalkozott. 1914-ben a pozsonyi egyetemen lett nyilvános rendes tanár. Az utolsó Pozsonyban töltött tanévben, a cseh megszállás idején az egyetem rektori tisztét is betöltötte.

A trianoni békeszerződés után előbb Pécsre, majd hogy közelebb legyen szülőhelyéhez, 1923-ban Szegedre került a Közjogi Tanszék élére. Ezt a tisztséget egészen 1935-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig ő töltötte be. Tanszékvezetői munkája mellett 1926-27-ig prodékán, 1927-28-ig prorektor, illetve – mint már említettem –1928-29-ig a jogi kar dékánja is volt. Egyetemi közéleti tevékenységét azzal is gazdagította, hogy 1931-től nyugdíjba vonulásáig társszerkesztője volt karunk tudományos kiadványának, az Acta Juridico-Politicának. 1935-1938-ig ő volt az ún. Diákvédő Iroda vezető egyetemi tanára.

Tudományos tevékenysége elismerésének csúcspontját az jelentette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1930-ban rendes tagjává választotta. Székfoglaló előadását „Az államélet néhány főbb kérdése” címmel tartotta, amely 1935-ben jelent meg nyomtatásban. Polner professzor ebben a munkájában lényegében összegezte korának aktuális közjogi kérdéseiben kialakított nézeteit.

Polner Ödön akadémikus, egyetemi tanár 70. életévében, 1935-ben vonult nyugállományba. A Szegedi Egyetemi Luther Szövetség és maga a szegedi egyetem is emlékkönyvet adott ki tiszteletére ebből az alkalomból. Ebben munkássága mai napig is helytálló legkorrektebb értékelését barátja és kollégája, a szintén kiváló szegedi jogtudós Búza László írta „Polner Ödön, a tudós” címmel. Hasonlóan átfogó tanulmány Polner munkásságáról csak 1959-ben jelent meg Takács Imre tollából. Biztos nem lehet véletlen az, hogyha ebből az írásból kitöröljük a korra jellemző kötelező marxista ideológiai lózungokat, a szakmai értékelő megjegyzések szintén pozitívnak minősíthetők, és többnyire egybeesnek a kortárs Búza professzor megállapításaival.

Polner Ödön önállóan vagy külön nyomatban 71 tanulmányt, 12 hírlapi cikket, a Magyar Jogi Lexikon 1898-tól 1907-ig megjelent hat kötetében pedig 70 címszót hagyott az utókorra a legkülönbözőbb közjogi kérdésekben. A teljesség igénye nélkül a következőkben lehet összefoglalni azokat a főbb kérdéseket, amelyek munkásságát leginkább meghatározták.

1. Magyarország és Ausztria közjogi viszonya (Ezen belül az államkapcsolatok osztályozása és definiálása, az államalkotó szerződések jogi természete, a Pragmatica Sanctio közjogi jellege, a Kiegyezés és a közös ügyek jogi megítélése.)

2. A végrehajtó hatalom a magyar alkotmányban, a kormány, a kormányzás szervezete és funkciói.

3. A választójogi törvényhozás, a választójog természete és a választási bíráskodás.

4. A két világháború közötti közjogi rend, a közjogi provizórium és a királykérdés megoldása Magyarországon.

5. A parlamenti jog kérdései, az országgyűlés szervezete és funkciói, továbbá az országgyűlési tagság feltételei.

6. A háború esetén elrendelt kivételes hatalom közjogi vonatkozásai.

7. Kiemelkedő jelentőségűek a nagy történelmi személyiségekről, mint Deák Ferenc, Kossuth Lajos, II. Rákóczi Ferenc, illetve a jeles közjogászokról (Concha Győző, Ereky István, Ferdinandy Gejza, Nagy Ernő) írott tanulmányai.

8. Végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk a magyar alkotmányjogot német és olasz nyelven összefoglaló munkáit.

Az előbbi felsorolásból is kitűnik, hogy Polner Ödönt elsősorban korának aktuális közjogi kérdései foglalkoztatták, de kiemelkedik munkásságában a történeti anyag feldolgozásának alapossága és rendkívüli gazdagsága.

Nem venném a bátorságot, hogy én és most, a jelen kor alkotmányjoga szemüvegén keresztül értékeljem Polner Ödön munkásságát. Hadd hívjam segítségül ehelyett Búza László szavait. Első munkája kapcsán így írt: „Alig volt 26 éves, mikor ez a munka megjelent, de a történeti, politikai és jogi ismeretek olyan hatalmas tömegéről, olyan éles jogászi gondolkodásról s a jogdogmatikai módszernek olyan bravúros alkalmazásáról tesz benne bizonyságot, hogy egyszerre legelső közjogászaink sorába emelkedett.” Más helyütt jellemzésére azt emelte ki, hogy Polner Ödönt a jogszerűséghez való szigorú ragaszkodás, a minden mellékszemponton felülemelkedő tárgyilagosság, s az állásfoglalás határozottsága jellemzi.

Takács Imre 1959-ben így írt: „Polner Ödön életművében, munkásságában, egész működése idején pozitív vonásként jelentkezik a tudományosság igénye … Saját műveiben egzakt pontosságra törekszik, mások munkáival szemben igényes. Bírálataiban is megnyilvánul a tudományosság feltétlen megkövetelése.”

Polner Ödön komolyan vette a tudomány művelőinek a dolgát, amit Búza László 1935-ben ekképpen fogalmazott meg. (Szavai gondolom ma is aktuálisak!) „A tudomány feladata minden téren ugyanaz; minden mellékszemponttól eltekintve tárgyilagosan megállapítani az igazságot …De a közjogásznak sohasem szabad szem elől téveszteni azt a hatást, melyet egyik vagy másik megállapítása a nemzet életére gyakorolhat. Abban áll ez a követelmény, hogy a közjog tudományos művelése nemzeti legyen. Közjogásznak nem lehet az a feladata, hogy politikai pártprogramokat igyekezzék teljes jogszabályokként feltüntetni, vagy hogy tudományos színezetű megállapításaival a nemzeti hiúságot legyezgesse.”

A tudományos igényesség és a szakmai korrektség talaján állva Polner Ödön az akkor éppen aktuális hatalmi tényezőkkel szemben is mindig kiállt a magyar történeti alkotmányosság, a nemzeti önállóság és a parlamentarizmus értékei mellett. Jó példa erre az az alkotmányjogi értekezlet 1922 februárjában, ahol Horthy, Bethlen, Klebelsberg belügyminiszter és Tomcsányi igazságügyi miniszter jelenlétében is bátran képviselte szakmai meggyőződését a kormány álláspontjával szemben.

Az egykor ünnepelt tudós, volt miniszteri tanácsos, felsőházi póttag a II. világháború során és azt követően méltatlan helyzetbe került, és családján kívül szinte mindent elveszített, ami fontos volt számára. Így többek között elveszítette akadémiai tagságát is, hiszen 1949 novemberében ún. tanácskozó taggá minősítették le. (Az Akadémia közgyűlése csak halála után, 1989-en állította vissza az eredeti állapotot.) A háború után az 1950/51. tanév végéig adta elő karunkon az összehasonlító alkotmányjogot. Ezt követően is tartotta egyes volt kollégáival és tanítványaival a kapcsolatot. Polner Ödön 96 éves korában, 1961. február 7-én hunyt el Szegeden.

Hölgyeim és Uraim!

Régi igazság: Becsüld meg elődeidet, hogy téged is becsülhessenek utódaid. Az emléktábla avatásával talán kicsit pótolhatunk valamit abból a megbecsülésből, ami a hivatalos szervek részéről Polner Ödön számára élete alkonyán hiányzott. A szegedi jogásztársadalom, karunk oktatói, hallgatói, és mi alkotmányjogászok külön is büszkén vállaljuk Polner professzor szellemi örökségét, hiszen munkái nemcsak a szűkebb közjogi tudománynak, hanem – mint Búza László írta – a nemzetnevelésnek is jelentős tényezői voltak.