Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A már hagyományossá vált Somogyi-könyvtári Nappal ünnepelte október 16-án megnyitásának 125. évfordulóját a szegedi Somogyi-könyvtár. „Somogyi Károly igazi életműve a könyvtárának létrehozása volt” – emelte ki Szőkefalvi-Nagy Erzsébet, a nap főszervezője.

Somogyi Károly esztergomi kanonok 1881-ben ajánlotta fel 43 701 kötetes gyűjteményét Szeged városának és a közművelődésnek. A bibliotéka megnyitása ez évben éppen ugyanarra a napra esett, mint 1883. október 16-ája, mikor Ferenc József császár megnyitotta és átadta a Somogyi-könyvtárat – hívta fel nyitóelőadásában a hallgatóság figyelmét a főkönyvtáros, a gyűjteményi osztály vezetője. „Szinte ikertestvéreknek nevezhető a két intézmény, hiszen a külön gyűjtemények ellenére mikor a kultúrpalotában együtt töltöttük az időt, akkor egy család voltunk. A két intézmény kapcsolata azóta is példás” – mondta Horváth Ferenc, a Móra-múzeum tudományos igazgatóhelyettese. Kokas Károly, az SZTE Egyetemi Könyvtár főigazgató-helyettese is köszöntötte a Somogyi-könyvtárat, és elmondta: a két könyvtár mindig nagyszerűen kiegészítette egymást.

A köszöntések után a könyvtárban kutató szakemberek előadásán keresztül ízelítőt kaphatott a hallgatóság abból is, milyen sokrétűen művelt ember volt az adományozó, és milyen gazdag maga a gyűjtemény, hiszen az erdélyi unitárius könyvtől – melyről Balázs Mihály, a Régi Magyar Tanszék egyetemi tanára beszélt – a néprajzi, etnográfiai érdeklődésű kutatónak is számos érdekességet kínáló darabokon át – mint Szőnyiné Kristóf Ildikótól, az MTA Néprajztudományi Intézetének munkatársától megtudtuk – egészen az olyan „nagymágusokig” – mint amilyen például a Szőnyi György Endre irodalom-, illetve kultúrtörténész előadásában bemutatott Robert Fludd volt – kínál adalékokat.

A délelőtt egyik csúcspontjaként Ilia Mihály, az SZTE Modern Magyar Irodalmi Tanszék nyugalmazott egyetemi docense örökbe fogadott egy Radnóti-kötetet, és A Szent Bibliának históriáját Bod Pétertől. Ilia Mihály a könyvtárral való első találkozásának felidézése kapcsán úgy fogalmazott, köszönetet mond a könyvtárnak, hogy azzá tette őt, akivé vált, hiszen a könyvek szeretete miatt lett irodalomtörténész, tanár és szerkesztő.