2020. augusztus 4., kedd English version
Archívum  --  2009  --  12. szám - 2009. november 23.  --  Kultúra
Bál, bál, gó­lya­bál

Min­den év no­vem­be­ré­ben ren­de­zi meg az Universitas-Szeged Szol­gál­ta­tó Non­prof­it Közhasznú Kft. a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem össz­e­gyete­mi gó­lya­bál­ját, im­má­ron ti­ze­dik esz­ten­de­je. Idén a Rek­to­ri Hi­va­tal fel­újí­tá­sa mi­att fél vil­la­mos­meg­ál­ló­val odébb köl­töz­te­tett, leg­e­gyetemibb­nek tar­tott szó­ra­ko­zó­he­lyen, a JATE Klub­ban. A no­vem­ber 12-ére, csü­tör­tök­re eső bu­lin az elő­ze­tes ada­tok sze­rint ezer­há­rom­szá­zan mu­lat­tak.

A be­ve­ze­tő so­rok után ug­ra­nék egy fe­jest az előz­mé­nyek­be, va­la­mint a bá­lon tör­tén­tek­be. A gó­lya­bált meg­elő­ző na­pok­ban a TIK bü­fé­jé­ben az ak­tu­á­lis gu­mi­csont az volt, hogy mi­ért nem a könyv­tár au­lá­já­ban, ki­sebb elő­adó­te­re­i­ben lesz a ren­dez­vény, hi­szen a ta­va­lyi be­vált, egész egy­sze­rű­en „sír­ni­valóan jó” volt. Ez ügy­ben a leg­il­le­té­ke­sebb, Csa­ba Le­ven­te fő­szer­ve­ző, a JATE Klub ve­ze­tő­je ad tá­jé­koz­ta­tást: „Lát­ni kell, hogy gya­kor­la­ti­lag min­den kar­nak van gó­lya­bál­ja, így már nem olyan nagy az ér­dek­lő­dés, mint a kez­de­tek­nél. Úgy gon­dol­tuk, hogy az ide­ig­le­nes klub­he­lyi­ség al­kal­mas ott­ho­na tud len­ni az SZTE Gó­lya­bál­nak. A vis­­sza­jel­zé­sek ab­szo­lút po­zi­tí­vak, min­den jegy el­kelt, te­hát bát­ran mond­ha­tom, si­ke­res, mű­kö­dő­ké­pes ren­dez­vény áll mö­göt­tünk.”

golyabal2
Az ese­mény rang­ját – töb­bek kö­zött – az al­ka­lom­hoz il­lő öl­tö­zet is ad­ta. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba
A bá­li ka­puk es­te nyolc­kor nyi­tot­tak. A rö­vid ru­ha­tá­ra­zás és az el­ső ital ki­ké­ré­se után kö­vet­ke­zett Ament Ba­lázs EHÖK-alelnök kö­szön­tő be­szé­de, mely­ben a gó­lya­tá­bor és a gó­lya­bál kö­zött vont pár­hu­za­mot, il­let­ve gó­lya­bál fon­tos­sá­gát, egye­di­sé­gét, emel­ke­dett­sé­gét hang­sú­lyoz­ta. A fel­szó­la­lás után jöt­tek a nyi­tó­tán­cok, mel­­lyel pár­hu­za­mo­san ál­ló­fo­ga­dás zaj­lott a klub kü­lön­ter­mé­ben, ahol a szer­ve­zők ven­dé­gül lát­ták az egye­te­mi ve­ze­tő­ket, hall­ga­tói ön­kor­mány­za­ti ta­go­kat és a meg­hí­vot­ta­kat. Ké­sőbb ez a te­rem pó­ker­csa­ták szín­hely­évé vált.
Tí­zet kon­gat­ha­tott a ha­rang, ami­kor az egye­te­mis­ták kö­zött oly' ked­velt Lovasi And­rás tor­ká­ból el­kez­dett „zen­ge­ni a zének”, Kis­csil­lag-kon­cert volt a ja­vá­ból. Majd a 2009-es Szi­get Fesz­ti­vál ar­ca, Jan­klovics Pé­ter a Tour de Lúzer el­ne­ve­zé­sű road­show ke­re­té­ben mu­ta­tott be vesz­tes fi­gu­rá­kat, vesz­tes élet­hely­ze­te­ket pe­da­gó­gi­ai cél­zat­tal, hu­mor­ral erő­sen át­itat­va.
Ezek után Ko­vács Gert­rúd el­sőéves jo­gász­hall­ga­tó kap­ta kéz­hez a mik­ro­font, és ve­zé­nyel­te le az el­en­ged­he­tet­len gó­lya­es­küt, amit nem­csak az el­sős­for­má­nak lát­szók tet­tek le, ha­nem az al­ko­hol­lal fon­tos és gaz­dag re­lá­ci­ó­ban ál­lók is. Ez nem is volt baj, így volt szép. Ek­kor már éj­fél le­he­tett.
A gó­lya­bál­ok má­sik meg­ke­rül­he­tet­len ele­me a tom­bo­la, mely­nek ad né­mi pi­kan­té­ri­át, hogy pén­tek 13-án húz­ták. A fő­díj egy két­sze­mé­lyes prá­gai uta­zás volt a Stu­dent­par­ty jó­vol­tá­ból.
Tíz­éves ha­gyo­mány a sze­ge­di gó­lya­bá­lon a négyórási zá­rás, az­az a nye­re­mény­já­ték után fenn­ma­radt idő­ben a zsom­bói fi­úk, a Zsom­boy's húz­ta a bá­li ze­nét.
Je­gye­ket a TIK aján­dék­bolt­já­ban le­he­tett be­sze­rez­ni; gó­lyák­nak 1800, nem gó­lyák­nak 2000, míg a hely­szí­nen 2500 fo­rin­tért. Eze­ket a té­nye­ket csak a tör­té­ne­ti hű­ség és ami­att köz­löm, mert ki­mu­ta­tá­som sze­rint ha­zánk­ban a sze­ge­di hall­ga­tók jár­tak ez ügy­ben is a leg­job­ban. (A vod­ka-red bull és bac­ardi-kóla ked­vez­ményt csak zá­ró­je­le­sen meg­em­lít­ve.)
Az ese­mény rang­ját – töb­bek kö­zött – az al­ka­lom­hoz il­lő öl­tö­zet is ad­ta, amit be­lé­pés­kor szi­go­rú­an szem­ügy­re vet­tek a biz­ton­sá­gi erők. A sor­ban előt­tem egy böl­csész ki­né­ze­tű di­ák far­mer­ben kí­vánt bá­loz­ni, ám ud­va­ri­a­san meg­kér­ték a ta­xi­ba pat­ta­nás­ra és az át­öl­tö­zés­re. Min­den­ki meg­nyug­ta­tá­sá­ra: har­cát meg­vív­ta, ös­­sze­fu­tot­tunk a mel­lék­he­lyi­ség­ben, öl­töny­ben volt, és még a nyak­ken­dő­jét is meg­kö­töt­te ren­de­sen.

Dlusz­tus T. Im­re

Bezár