Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Var­ga Etel­ka ikon­fest­mé­nye­i­ből, il­let­ve Sonko­di Ist­ván pro­fesszor (SZTE Fogor­vos­tu­dományi Kar Száj­se­bé­sze­ti Tan­szék) raj­za­i­ból nyílt ki­ál­lí­tás no­vem­ber 11-én, szer­dán a Ti­sza La­jos kör­úti Re­gi­o­ná­lis Összművészeti Köz­pont­ban.

Sonkodi István professzor munkáit a Reök-palotában csodálhatták meg az érdeklődők. Fo­tó: S. Cs.

Vil­lám­ki­ál­lí­tás­nak is ne­vez­het­jük a tár­la­tot, hi­szen csak egy na­pig volt lát­ha­tó az ér­dek­lő­dők szá­má­ra a ve­gyes gyűj­te­mény, me­lyet Nagy Ka­ta­lin pro­fes­­szor as­­szony, a Fogor­vos­tu­dományi Kar dé­kán­ja szer­ve­zett. Var­ga Etel­ka szí­nes ikon­fest­mé­nyei a val­lá­sos, gö­rög­ke­le­ti, avagy or­to­dox ke­resz­tény­ség ha­gyo­má­nya­i­nak meg­fe­le­lő­en több­nyi­re Jé­zus-, szen­t- és Má­ria-áb­rá­zo­lá­sok. A ké­pek élénk szí­nek­kel, az ikon­fes­tés sza­bá­lyai sze­rint ké­szül­tek, de itt-ott a szi­go­rú ikon­fes­té­si re­gu­lá­kon fe­lül­emel­ked­ve mo­der­nebb lá­tás­mó­dot tük­röz­nek, mi­köz­ben meg­tart­ják a mű­faj ál­tal meg­kö­ve­telt ér­té­ke­ket.
Sonko­di Ist­ván, az or­vos­tu­do­mány kan­di­dá­tu­sa, sze­ge­di egye­te­mi ta­nár ez al­ka­lom­mal is pre­cíz vo­nal­ve­ze­té­sű mun­ká­kat, iga­zán vi­dám han­gu­la­tot su­gár­zó port­ré­kat és ka­ri­ka­tú­rá­kat ál­lí­tott ki. Al­ko­tá­sai hosszú évek mű­vé­sze­ti ta­pasz­ta­la­tá­ról, ko­moly szak­mai fel­ké­szült­ség­ről árul­kod­tak, így ta­lán nem is tű­nik olyan meg­le­pő­nek, hogy az or­vos­tu­do­má­nyi mun­kás­sá­ga mel­lett na­gyon rég­óta ko­mo­lyan fog­lal­ko­zik fes­té­szet­tel és a raj­zo­lás kü­lön­fé­le tech­ni­ká­kat igény­lő ága­i­val.
Ezek után még ke­vés­bé ide­gen a gon­do­la­ti pár­hu­zam a ki­fe­je­zet­ten ma­nu­á­lis­nak szak­má­nak szá­mí­tó fo­gá­szat és a szin­tén ki­fi­no­mult kéz­ügyes­sé­get igény­lő kép­ző­mű­vé­szet kö­zött, hi­szen az el­ső ka­ri­ka­tú­rá­nak szá­mí­tó, az em­be­ri arc ka­rak­te­risz­ti­kus vo­ná­sa­it ki­eme­lő raj­zo­kat már Le­o­nar­do da Vin­ci mun­kái kö­zött meg­ta­lál­hat­juk. A mű­faj ko­ránt­sem egy ko­moly­ta­lan hu­sza­dik szá­za­di ta­lál­mány, ha­nem egy iga­zi szó­ra­koz­ta­tó al­ko­tói stí­lus, ami ta­lán még a rajz sze­rep­lő­jé­nek ar­cá­ra is mo­solyt csal. A ki­ál­lí­tás tel­jes mér­ték­ben bi­zo­nyí­tot­ta a lá­to­ga­tók szá­má­ra, hogy a két egy­más­tól füg­get­le­nül ki­ala­kult mű­vé­sze­ti ki­fe­je­zés­mód, mű­al­ko­tás-ka­te­gó­ria is meg­fér egy­más mel­lett egy he­lyen és idő­ben.
La­punk­ban már több­ször ol­vas­hat­tak ar­ról, amit ez a mos­ta­ni tár­lat is bi­zo­nyí­tott: a tu­do­mány, a gyó­gyí­tás és a mű­vé­sze­tek re­me­kül meg­fér­nek egy­más mel­lett, ki­egé­szí­tik egy­mást. Szá­mos pro­fes­­szo­runk val­lott már ar­ról, hogy a ko­moly­ze­ne vagy a kép­ző­mű­vé­szet töl­ti fel, kap­csol­ja ki. So­kan ma­guk is el­me­rül­nek ezek rej­tel­me­i­ben, elég, ha csak az idő­ről idő­re meg­ren­de­zett Ze­né­lő Or­vo­sok Ta­lál­ko­zó­já­ra uta­lunk. Eb­be a szép sor­ba il­lesz­ke­dett ez a leg­utób­bi ki­ál­lí­tás is.

Ba­kó Mar­git Szi­bil­la