Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A szerelem sivataga – Egy esztendő múltán. Emlékidézés és szembesülés címmel El Kazovszkij-szimpóziumot tartottak a Grand Caféban november 5-6-án. A másfél évvel ezelőtt elhunyt művészre a Modern Magyar Irodalom Tanszék és a Grand Café közösen emlékezett a kétnapos rendezvénnyel, abból a célból, hogy munkásságának tudományosan is emléket állítsanak.

Az orosz származású Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező 1948-ban Elena Kazovszkajaként látta meg a napvilágot. 1965-től hazánkban élt. A legjelentősebb magyar képzőművészek egyike sokszínű munkásságot hagyott maga után és egy, a műveiben megjelenő sajátos jelképrendszert. Állandó motívumait a görög mitológiából és a Távol-Keletről merítette.

A Cserjés Katalin köré csoportosuló munkacsoportban fiatal oktatók, korábbi és mostani PhD-hallgatók, végzős diákok dolgoznak, Uhl Gabriella (Budapest-Tallin) művészettörténész tanácsadói szárnyai alatt. Az előadók többsége a szegedi munkacsoport tagjai voltak: Cserjés Katalin és Varga Emőke irodalomtörténészek; Tóth Zoltán tudományos munkatárs (SZTE Film- és Irodalomelmélet Tanszék) és két hallgató: Katz Kata (filozófia-irodalomelmélet) és Babarczi Katica (magyar-angol szak). Rajtuk kívül Keserü Katalin és Rényi András művészettörténészek, Lajta Gábor festőművész és Szikora János rendező (Budapest), Nagy Csilla irodalomtörténész (Balassagyarmat), valamint Csehy Zoltán irodalomtörténész-költő (Pozsony) előadásait hallhattuk. Az oroszul írt költeményeket Erdei Ilona nyersfordításai alapján Lanczkor Gábor fordította, ezek orosz és magyar nyelven is elhangzottak a szimpózium alatt.

A szimpóziumot megelőzően a művész kedvenc filmjeit, illetve a performance-ait megörökítő alkotásokat vetítették, a rendezvény ideje alatt szeretett zenéit, illetve a kávéházban több képernyőn a vele készült interjúkat hallhatta a közönség.

Szekeres Nikoletta