„Fizetek, főúr, volt egy feketém és egy életem, mit elrontottam én...” – énekelte Frenk, miközben a színpad közepén álló asztalra könyökölt, füstölgő cigarettával kezében. A kétórás lemezbemutató koncert alatt a közönségnek olyan érzése támadhatott, hogy egy változatos időutazásra kapott beszállókártyát. Sokan talán egy-egy ismert énekes miatt jöttek az előadásra, de biztosan meglepődtek azon, mennyire más világba érkeztek. Ki gondolná, hogy a más alkalommal egyszerű színpad pár korhű díszlettel és jelmezzel eldugott, budapesti kávéházzá tud változni, vagy egy kopott fényű külvárosi lokállá.
 |
Szegeden is sikert aratott a Budapest Bár. Fotó: Segesvári Csaba
|
A Budapest Bár november 4-i, szegedi lemezbemutató koncertje a 19. század végén kedvelt mulatóhelyek hangulatát hozta el az IH Rendezvényközpont nagyszínpadára. A tizenkilencedik és huszadik század fordulóján sajnos már bezártak a most újra megidézett orfeumok, mégis mai napig fennmaradtak a sokszor régi, fekete-fehér magyar filmekhez kötődő dalok. Az ország első, szervezett és legkedveltebb mulatóhelye, a budapesti Király utcai Kék Macska volt, melyről ma már alig lehet olvasni. Később ezek helyét vették át a mai napig is itt-ott fennmaradt tánclokálok és bárok. Annak idején az orfeum adott helyet az artistáknak, táncosokon át az énekeseknek.
A Budapest Bár zenészei is szívesen nyúlnak vissza újra és újra a múlthoz. A muzsikusokat összefogó projekt ötletgazdája
Farkas Róbert hegedűművész, aki valószínűleg a résztvevőkkel együtt annak idején nem is sejthette, hogy az összefogás igazán sikeres, országosan jegyzett produkcióvá érik. A virtuóz zenei vezető hegedűszólóit mindvégig nagy taps fogadta, de egyébként néha gitárt is ragadott, és így kísérte az előadókat. Testvére,
Farkas Mihály egy igazi magyar népzenéhez kötődő hangszeren, a cimbalmon segítette az autentikus hangzást, míg a harmonikán
Ökrös Károly, a nagybőgőn pedig
Farkas Richárdot hallhatták a szegediek.
A formáció második lemezével érkezett a városba, mely a Volume 2: Tánc címet viseli. Az első albumhoz hasonlóan törekszik a múlt és a jelen izgalmas ötvözésére. Melankolikus sanzonok és vidám kuplék váltották egymást a parketten is. Az egyik pillanatban még régi magyar slágereket dúdolt a közönség, míg nem sokkal később már egy egészen más földrészre kalauzolt a mozgalmas kubai tánc, a rumba ritmusa. Nem hiányozhatott erről az estéről az igazi francia sanzonok szelleme, illetve a magyar nóta szomorkás, bölcsességekkel és rímekkel teli világa.
Mitől lett modern és meglepő ez a produkció? Ott volt a bár színpadán
Ferenczi György, kiváló énekes és a szájharmonika nagymestere,
Kiss Tibor a Quimbyből,
Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere – aki itt egészen más oldaláról mutatkozhatott be –,
Szűcs Krisztián a Heaven Street Sevenből,
Keleti András a Colorstarból,
Kollár-Klemencz László a Kistehén tánczenekarból, Frenk és az Anima Sound Systemből ismertté vált
Németh Juci, illetve
Behumi Dóri, aki annak idején a Jazz+Az formációban énekelt. A csipetnyi humor nem hiányozhatott a különlegesen kivitelezett recepthez. Ezt épp a zenéhez illően fűszerezték a korhű színpadi kellékek és jelmezek. A századelős vacsora egy letűnt kort hozott újra terítékre. Egy kort, amiről csak nagy nehezen lehet lefújni a rárakódott port – hacsak nem egy kis mai ízesítéssel.
Bakó Margit Szibilla