Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Tö­rök Bé­la a gén­je­i­ben hor­doz­za a ví­zi­lab­dát. Édes­ap­ját, idő­sebb Tö­rök Bé­lát a 80-as évek má­so­dik fe­lé­ben, a 90-es évek ele­jén a leg­jobb sze­ge­di pó­ló­sok kö­zött tar­tot­ták szá­mon, cen­ter­ként el­ért 370 OB I-es sze­ge­di ta­lá­la­tát az­óta sem múl­ta felül sen­ki. Fia ma a Sze­ged Be­ton klas­­szi­sa, a ma­gyar ví­zi­lab­da egyik leg­na­gyobb ígé­re­te. 2009-ben még 19. szü­le­tés­nap­ja előtt víz­be száll­ha­tott a ma­gyar nagy­vá­lo­ga­tott­ban, LEN-kupát nyert a Be­ton­nal, s a leg­jobb után­pót­lás­ko­rú fér­fi pó­lós­nak is vá­lasz­tot­ták. Az SZTE Ál­lam- és Jog­tu­do­má­nyi Ka­rán jo­gász sza­kon le­ve­le­zős hall­ga­tó.

Török Béla (fehér sapkában) a védekezésből is kiveszi részét.

A Beton ta­va­lyi baj­no­ki ki­sik­lás után az idei esz­ten­dő­ben nem en­ged­he­ti meg ma­gá­nak, hogy ne játs­­szon elő­dön­tőt a ha­zai pont­va­dá­szat­ban. Egy­elő­re jók a ki­lá­tá­sok, de még ko­moly küz­del­mek vár­nak az együt­tes­re. Er­ről kezd­tünk be­szél­get­ni. „Alap­ve­tő el­vá­rás, hogy ott le­gyünk a leg­jobb négy kö­zött. A Sze­ged Be­ton­nak ezt tud­ni kell te­je­sí­te­ni! A csa­pat az alap­sza­kasz­be­li mec­­csek dön­tő több­sé­gé­ben jól ját­szott, és ta­vasz­ra meg­ta­nul­tuk, ho­gyan kell győz­ni, meg­ér­tet­tük, mi volt ko­ráb­ban a hi­ba, ami mi­att né­hány kí­nos ku­dar­cot kel­lett el­szen­ved­nünk” – mond­ta Tö­rök Bé­la.
Mi okoz­ta ko­ráb­ban a prob­lé­má­kat? – kér­dez­tük. „A fi­gyel­met­len­ség. A mér­kő­zé­sek vé­gén sok­szor ki­en­ged­tünk, el­ké­nyel­me­sed­tünk, kön­­nyel­mü­vé vál­tunk. Most már tisz­tá­ban va­gyunk ve­le, még ak­kor sincs meg­nyer­ve a ta­lál­ko­zó, ha há­rom gól­lal ve­ze­tünk. Biz­tos va­gyok ben­ne, hogy az idén ott le­szünk az elő­dön­tő­ben, s ta­lán ott sem fo­gunk meg­áll­ni. Ami a sa­ját já­té­ko­mat il­le­ti, nem va­gyok tel­jes mér­ték­ben elé­ge­dett, saj­nos sok eset­ben az én hi­bá­im mi­att is vesz­tet­tünk el pon­to­kat. Le­he­tett vol­na per­sze ros­­szabb is, a rá­ját­szás­ra sze­ret­nék csúcs­for­má­ba ke­rül­ni!” – így a Be­ton klas­­szi­sa.
Ho­gyan mü­kö­dik a ví­zi­lab­dá­zók­nál a for­ma­idő­zí­tés? – ér­dek­lőd­tünk. Tö­rök Bé­la úgy fo­gal­ma­zott: mind­ez el­ső­sor­ban a men­tá­lis té­nye­ző­kön mú­lik, a play off so­rán fej­ben kell erős­nek len­ni. A Sze­ged Be­ton szá­má­ra is tu­laj­don­kép­pen itt kell, hogy kez­dőd­jön a baj­nok­ság.
A sze­ge­di já­té­kos azon­ban több fron­ton is helyt kell, hogy áll­jon, hi­szen im­már Ke­mény Dé­nes is szá­mít rá vá­lo­ga­tott­já­ban. „Na­gyon bol­dog va­gyok, hogy fel­fi­gyelt rám a ka­pi­tány, ha­tal­mas mo­ti­vá­ci­ós erőt je­lent szá­mom­ra a több­szö­rös olim­pi­ai baj­nok klas­­szi­sok­kal ját­sza­ni. Rö­vid tá­vú cé­lom, hogy be­ke­rül­jek a vá­lo­ga­tott­ba az idén ős­­szel sor­ra ke­rü­lő zág­rá­bi Eb-n, s ott jó ered­ményt ér­jek el” – val­lott er­ről.
Tö­rök Bé­la az­zal is tisz­tá­ban van, mi­ben kell eh­hez fej­lőd­nie. Bekkelés­ben min­den­kép­pen elő­re kell lép­nie, a láb­mun­ká­ján is akad ja­ví­ta­ni­va­ló, s az is fon­tos, hogy fej­ben fel­nő­jön a fel­adat­hoz. „A ka­pi­tány nyil­ván sok min­dent mér­le­gel majd, mi­e­lőtt meg­hoz­za dön­té­sét. őszin­tén be­vall­va a sze­mem előt­t, mint oly sok ma­gyar pó­lós­nak, a 2012-es lon­do­ni öt­ka­ri­kás já­té­kok és az olim­pi­ai arany le­begnek. Per­sze ad­dig még sok víz le­fo­lyik a Ti­szán, de nagy lé­pés le­het szá­mom­ra ez az Eb, ha si­ke­rül ki­jut­nom, s ott le­te­szem a név­je­gyem. Most kell ki­vív­ni a he­lyet a gár­dá­ban, most kell na­gyot al­kot­ni, hi­szen jö­vő­re olyan vi­lág­klas­­szi­sok tér­nek vis­­sza, mint Biros, Kiss vagy Ká­sás” – vé­le­ke­dett.
Tö­rök Bé­la édes­ap­já­hoz ha­son­ló­an a jo­gi pá­lyát vá­lasz­tot­ta az él­sport mel­lett. Mint a Sze­ge­di Egye­tem­nek el­árul­ta, rend­kí­vül so­kat se­gí­te­nek ne­ki az ok­ta­tók, akik tud­ják, hogy a spor­to­lói lét mi­lyen le­mon­dá­sok­kal jár. „A sze­ge­di jo­gi ka­ron a leg­jobb fe­jek az ta­ná­rok. Szim­pa­ti­kus az egye­te­mi kö­zeg, nagy­sze­rü a lég­kör, szín­vo­na­las az ok­ta­tás” – ös­­szeg­zett.

Pin­tér M. La­jos