Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az egész na­pos ren­dez­vény cél­ja a szak­mai is­me­re­tek bő­ví­té­se mel­lett a rég nem lá­tott is­me­rő­sök, ba­rá­tok, kol­lé­gák ta­lál­ko­zá­sa, ös­­sze­ho­zá­sa volt. Dél­előtt Sze­ge­den vég­zett gyógy­tor­nász­ok tu­do­má­nyos előadá­sait hall­gat­hat­ták meg a ven­dé­gek a legkülön­bözőbb té­ma­kö­rök­ben. Dél­után pe­dig továb­bképző jel­le­gű, gya­kor­la­ti work­shopokon gya­ra­pít­hat­ták szak­mai is­me­re­te­i­ket.

Középpontban a gyakorlati képzés. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

„Na­gyon sok vál­to­zás tör­tént az el­múlt húsz év­ben a tan­szé­ken. A BSc-képzés meg­ala­ku­lá­sa előtt a leg­je­len­tősebb az volt, ami­kor 2001-ben tan­szék­ként kezd­tünk mű­köd­ni. Ez ko­moly minősé­gi elő­re­lé­pést je­len­tett a kép­zés­ben, hi­szen en­nek köszön­hetően in­dul­tak el a tu­do­mány­te­rü­let­nek meg­fe­le­lő tu­do­má­nyos ku­ta­tá­si mun­kák” – mond­ta el la­punk­nak Bar­nai Má­ria, aki 2006 óta ve­ze­ti a tan­szé­ket.
Ma­gyar­or­szá­gon elő­ször 1952-ben in­dul­tak gyógy­tor­nász­tan­fo­lyam­ok. Öt év­vel ké­sőbb ala­kult ki a rend­sze­res gyógy­tor­nász­kép­zés Bu­da­pes­ten, ami 1975-ben emel­ke­dett főisko­lai szint­re. A rend­szer­vál­tás­kor na­gyon sok tech­ni­ka, mód­szer vált el­ér­he­tő­vé Ma­gyar­or­szá­gon is, en­nek az előrelépés­nek is köszön­hető, hogy a fő­vá­ros mel­lett több vi­dé­ki egye­te­men, így Sze­ge­den is el­in­dul­ha­tott a gyógy­tor­nász­ok kép­zé­se.
„Ti­zen­egy főál­lású ok­ta­tó dol­go­zik ná­lunk. Na­gyon so­kat je­lent az or­vo­si kar­ról ér­ke­ző óra­adó or­vo­sok, il­let­ve a kli­ni­kai köz­pont­ban zaj­ló gya­kor­la­tok­ban részt ve­vő or­vo­sok, kol­lé­gák mun­ká­ja. Mi­vel a gyógy­tor­nász szak­ma gya­kor­la­ti fog­lal­ko­zás, ter­mé­sze­te­sen nagy hang­súlyt fek­te­tünk a gya­kor­la­ti kép­zés­re a négy év so­rán. Negyven-ötven­fős egy év­fo­lyam, és négy cso­port­ban dol­go­zunk, te­hát na­gyon szo­ros a kont­roll, és elég köz­vet­len az ok­ta­tók és a hall­ga­tók vi­szo­nya ná­lunk. Ez per­sze szük­sé­ges is, hi­szen olyan fo­gá­so­kat, sza­bá­lyo­kat kell meg­ta­nul­ni, amit nem le­het­ne na­gyobb cso­port­ban el­sa­já­tí­ta­ni” – mond­ta Bar­nai Má­ria a képzés­ről.
Minden­nek köszön­hetően az el­múlt húsz év­ben si­ke­rült el­ér­ni, hogy a sze­ge­di gyógy­tor­nász­kép­zés igen nép­sze­rű­vé, az or­szág egyik leg­el­is­mer­tebb fizioterápiás kép­zés­éve vált. Mint a tan­székvezető el­mond­ta, há­rom-négy év­vel ez­előtt még min­den hall­ga­tó el tu­dott he­lyez­ked­ni, il­let­ve sok he­lyen je­len­tett előnyt az, ha va­la­ki Sze­ge­den vég­zett. Nap­ja­ink­ban a gyógy­tor­nász­ok egy­re nö­vek­vő szá­ma, il­let­ve az egész­ség­ügy ne­héz hely­ze­te mi­att ez ke­vés­bé mond­ha­tó el. A kép­zés azon­ban to­vább­ra is szi­lárd ala­pot nyújt hall­ga­tó­i­nak a szak­ma mű­ve­lé­sé­hez, il­let­ve se­gít meg­nyit­ni az utat a well­ness, a fit­nesz te­rü­le­te és az egészség­megőrzés, beteg-ség­megelőzés fe­lé, me­lyek új pers­pek­tí­vá­kat je­len­te­nek a gyógy­tor­nász­ok szá­má­ra.
A tan­szék fej­lő­dé­se pe­dig nem áll meg, hi­szen mint Bar­nai Má­ria el­mond­ta, szá­mos ol­dal­ról igye­kez­nek szín­vo­na­la­sab­bá ten­ni az ok­ta­tást. „Egy­részt van­nak ter­ve­ink, más­részt kö­te­le­zett­sé­ge­ink is, ami­ket meg kell ten­nünk a fej­lő­dés ér­de­ké­ben. A jö­vő­ben igyek­szünk mi­nél több szak­irá­nyú to­vább­kép­zést szer­vez­ni, ami­re nagy szük­ség van az egész or­szág­ban. Meg van rá az esé­ly, hogy ná­lunk in­dul majd el az egye­te­mi szin­tű, MSc-képzés. Emel­lett fo­lya­ma­to­san fej­leszt­jük a di­ák­kö­ri tu­do­má­nyos mun­kát. Na­gyon fon­tos cé­lunk még a nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok fej­lesz­té­se is, el­mond­ha­tom, hogy ez is fel­menő ág­ban van. A kö­vet­ke­ző tan­év­ben pél­dá­ul az ame­ri­kai Toledói Egyetem­ről, Ohio ál­lam­ból jön hoz­zánk egy Ful­bright-ösztöndí­jas ok­ta­tó, aki an­gol nyel­ven fog ta­ní­ta­ni, és a ku­ta­tói mun­ká­ba is be­kap­cso­ló­dik majd.”

Ke­resz­tes Ju­dit