Szimler Bálint kisjátékfilmje kategóriájában elvitte a legjobbnak járó díjat az idei filmszemlén.
A film improvizációs jelenetekből áll össze egésszé, mindezek összetartó figurája Viktor karaktere, aki éjjel-nappal járja a várost, és a legkülönbözőbb szituációkba keveredik. Ha jobban belegondolunk, ezek a szituációk nem is annyira különbözőek, persze más-más emberek más és más problémákkal, de a lényeg valahogy mindig ugyanaz: igazából egyikük sem akar kimozdulni abból az élethelyzetből, amiben éppen van. A változtatni képtelen vagy inkább változni nem akaró társadalom ábrázolását külön segíti az a döntés, hogy a rendező fekete-fehérben forgatta el filmjét, ezzel a mindennapok szürkesége hangsúlyosabban érzékelhető.
Rév Marcell operatőr munkája külön dicséretet érdemel, gyönyörű képekkel dolgozik a film, nagyon jó tereket sikerült találniuk az alkotóknak, a felső kameraállásból fényképezett snittek pedig különösen szépek.
Szimler Bálint talán legjobb húzása volt, hogy filmjéhez megtalálta Vida Viktort. Viktor karaktere, egyéni mondatszerkezetei, különleges reakciói speciális hangulatot kölcsönöznek a filmnek, és remekül megalapozzák a csellengő karaktert.
A film sikeréhez azonban nem elegendő a jól sikerült színészválasztás, pláne ha improvizációról van szó, hiszen ebben az esetben talán még fontosabb, hogy a vágás során mi az, ami marad a filmben, és mi az, ami nem.
Szimler a kallódáshoz és a mindenbe beletörődéshez passzoló dramaturgiát választott, folyton az az érzése a nézőnek, hogy na, itt most akkor elindul valami, de végül persze semmi váratlan nem történik. Összességében véve az Itt vagyok gyönyörű képekkel dolgozó, szerethető film.
Itt vagyok: fekete-fehér, magyar kisjátékfilm, 35 perc, 2010. Rendező: Szimler Bálint.
Petró Julianna