Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az erő­tel­jes fény­ha­tás­ok kö­ze­pet­te iz­ga­tott vá­ra­ko­zás­sal né­zek vé­gig a ke­reszt ala­kú szín­pa­don. Vil­ló­dzó fé­nyek, is­mét­lő­dő dal­la­mok. Meg­akad a sze­mem a szín­pa­dot sze­gé­lye­ző, fé­lig fe­ke­té­re fes­tett vil­lany­kör­té­ken. Egy­sze­rű a Brzóz­ka Marek ál­tal ké­szí­tett dísz­let, és még­is erő­tel­jes ha­tás­sal bír.

A Lahort alakító Erlauer Balázs. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

Sem­mi nem tör­tént még, és már­is meg­nyert ma­gá­nak. Az el­ső pil­la­nat­tól át tu­dom ad­ni ma­gam a fur­csa me­se­vi­lág­nak, fü­lem­ben a meg­hí­vó sza­vai cseng­tek: Beluá­nia nem lé­te­zik, de min­den­ki is­me­ri: a fé­lel­mek és szo­ron­gá­sok vi­lá­ga.
Meg­je­len­nek a beluánok, fu­rán te­ker­gő-kí­gyó­zó, ál­lan­dó moz­gás­ban lé­vő ször­nyek. Ar­cuk szí­nes­re fest­ve, ál­lan­dó­an gri­ma­szol­nak, öl­tö­zé­kük csak ha­son­ló a mi­enk­hez. A da­rab té­má­já­val össz­hang­ban ép­pen an­­nyi­ra (nem) em­be­ri­ek, amen­­nyi­re kell. Kí­ván­csi­an ku­ta­tom az el­masz­kí­ro­zott szí­né­sze­ket: mind­egyi­kük smink­je ar­cuk leg­jel­leg­ze­te­sebb vo­ná­sa­it erő­sí­ti fel. Az erő­tel­jes szí­nek és Szán­tó Ce­cí­lia fur­csa jel­me­zei mel­lett a moz­gás is egye­di­nek tű­nik, mint­ha min­den­ki­ről el­árul­na va­la­mit, és Se­res Ist­ván Pipu nem­csak a fi­gu­rák­ra, ha­nem egyé­ni­leg a szí­né­szek­re szab­ta vol­na. Az ál­lan­dó moz­gás mi­att egy­foly­tá­ban ek­lek­ti­kus a szín­pad­kép, ami még­is meg­döb­ben­tő­en egy­sé­ges­sé áll ös­­sze.
A pár­be­szé­dek alap­ján ke­vés­sé tu­dom ös­­sze­ál­lí­ta­ni a tör­té­ne­tet, ta­lán nem is ar­ra fi­gye­lek leg­fő­képp – sok­kal erő­tel­je­sebb a ha­tás, ami az ér­zék­szer­ve­i­met éri: han­gok, fé­nyek, moz­gás. Ér­zem ma­gam­ban a gye­re­ket, aki nem ijed meg a ször­nyek­től, ha­nem vi­sít­va tap­sol, ahogy kü­lön­bö­ző han­go­kat ad­nak ki ma­guk­ból. Ki­csit mint a szel­lem­vas­út­ban. Pe­dig tu­dom, a mon­da­ni­va­ló – még ha oly egy­sze­rű, de leg­alább­is hang­súly­ta­lan esz­kö­zök­kel – be­szé­lik el, leg­alább eny­­nyi­re fon­tos.
El­ha­tá­ro­zom, hogy meg­né­zem még egy­szer, ami­kor a tör­té­net­re is fi­gye­lek, de egy­elő­re az ab­szur­di­tás nyű­göz le. Azért an­­nyit ér­zé­ke­lek, fé­lel­me­ik rab­ja­ként a beluánok egy sza­ba­dí­tót vár­nak. Ami­kor egy ide­gen ke­rül kö­zé­jük, rá kell döb­ben­ni­ük, hogy még­sem ő Godot, hi­szen fé­lel­me­ik meg­ma­rad­nak, és a kis­sé Mon­thy Python-os lé­pé­sek­kel köz­le­ke­dő ide­gent fel­fal­ják. Egon Tobias Vojcev cí­mű da­rab­ját Benkő Imo­la Or­so­lya és Erlauer Ba­lázs kö­zö­sen dol­goz­ták át.
Rend­kí­vül ere­de­ti és öt­le­tes da­rab lett a Beluá­ni­a. A szél­ső­sé­ges fény- és hang­ha­tá­sok vagy a ál­lan­dó moz­gás el­le­né­re bi­zo­nyos te­kin­tet­ben még­is mér­ték­tar­tó, de meg­fog­ha­tat­lan az ér­zé­keny-vé­kony ha­tárt, mi­től. Bár a szí­né­szek já­té­ka rend­kí­vü­li volt, Markó Bri­git­tá­tól az ed­di­gi leg­jobb ala­kí­tá­sát lát­hat­tam.
A Focus Mű­hely elő­adá­sa a Sze­ge­di Egye­te­mi Ta­vasz prog­ram­ja, leg­kö­ze­lebb áp­ri­lis 27-én lát­ha­tó. A közelgő elő­adás­ra elő­ze­tes jegy­fog­la­lás szük­sé­ges a focus­muhe­ly@freemail.hu cí­men.
Beluá­nia – sze­rep­lők: Szer­da­he­lyi Má­tyás (Gomor), Erlauer Ba­lázs (Lahor), Se­res Ist­ván Pipu (Ide­gen), Benkő Zsu­zsa (Gugarina), Markó Bri­git­ta (Plötti), Bartha Zsu­zsan­na (Minith). Ren­dez­te: Benkő Imo­la Or­so­lya.

Sze­ke­res Ni­ko­let­ta