2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2005  --  15. szám - 2005 október 3.  --  Fesztivál
Ott csillogott Magyarország...
A legnagyobb dolgok általában úgy születnek, hogy észre sem vesszük őket. Amikor csak egyszerűen létrehozunk valamit, megnyugszunk, megpihenünk, s a mű életre kel. Aztán kiderül róla, hogy több annál, mint aminek hittük: egyszerű, nagyszerű; ráadásul életképes. Amikor Tajti Gabriella, az akkori JATE Kulturális Irodájának vezetője 1996-ban megálmodta és életre hívta az Őszi Kulturális Fesztivált, aligha sejtette, hogy az akkor még néhány napos hallgatói kulturális zsongásból szűk évtized múltán egy profi szervezettségű, országos hírű rendezvénysorozat válik. Pedig így történt. S most már jubilál a fesztivál. Őszi Kulturális Fesztivál – idén tizedszer.
– 1996 októberében ünnepeltük a szegedi felsőoktatás hetvenötödik évfordulóját. A József Attila Tudományegyetem akkori rektora, Mészáros Rezső megkért bennünket, hogy a kötelező ünnepi, protokolláris események mellé szervezzünk hallgatói és kulturális rendezvényeket – idézi fel a kezdeteket Tajti Gabriella, az SZTE Kulturális Irodájának vezetője. Aki azonnal munkához látott, s megszervezte az első egyetemi őszi fesztivált. Mészáros Rezső örömmel és lelkesedéssel fogadta a kulturális fesztivál gondolatát, mert felismerte: a rendezvény új színt hoz az egyetem életébe. Mint azt az akadémikus, a Gazdaság- és Társadalomföldrajzi Tanszék tanszékvezetője lapunknak elmondta, hallgató korában is aktív, pezsgő kulturális élet bontakozott ki a szegedi egyetemisták körében, a tervezett fesztiváltól pedig azt remélte, hogy a felszínre hozza a szegedi felsőoktatás mélyén megbújó és ott erőt gyűjtő kis hallgatói kulturális mozgolódásokat.
 
A rendezvény már nem csupán az egyetemé, hanem legalább annyira a városé is. Fotó: SZTE Kulturális Iroda
 
– Mint egykori rektor s mint egyetemi oktató is örülök annak, ha a hallgatók a szigorúan vett szakterületükön kívül mással is foglalkoznak. Különösen azt a hallgatót becsülöm, aki a közönség előtt is megmutatja magát a kultúra, a művészet különböző terültein. A kulturális fesztivál erre kiváló alkalmat teremtett. A hallgatói lét és tudat olyan megnyilatkozását láttam már akkor is ebben a rendezvényben, amelynek egyre inkább szélesebb körben el kellett volna terjednie. Jómagam ugyanis ezt is a tudáshoz tartozónak tartom: a kultúra, a művészet a szakmai ismeretek mellett a tudás másik felét alkotják – véli Mészáros Rezső.
Az első alkalommal még csak három-négy napig tartó fesztivál elsősorban a hallgatóknak kívánt bemutatkozási lehetőséget teremteni, hiszen az egyetemen akkor is nagyon sok öntevékeny és művészeti csoport működött, s működik ma is. Az egyetemi vezetés örömmel biztosított helyet a fesztiválnak, anyagilag és díjakkal is támogatta, felkarolta a rendezvényt, s szünetet is biztosított a hallgatók számára. Bár az egyetemi integráció csak 2000-ben valósult meg, ezt megelőzően is együtt szórakoztak és szerepeltek a rendezvényen a szegedi felsőoktatási intézmények diákjai. Már az első kísérlet is remekül sikerült, s a következő években egyre népszerűbbé vált a rendezvény. A hallgatói csoportosulások és művészek örömmel mutatták meg tudásukat a társaiknak. – Jómagam több ilyen fesztivált nyitottam meg, s mindig elragadtatva figyeltem a fellépő fiatal művészek tekintetét: azokban a szemekben ott csillogott Magyarország! – emlékszik vissza Mészáros Rezső. 
Hamar kiderült, hogy októbernél keresve sem lehetett volna jobb időpontot találni egy ilyen egyetemi fesztivál számára. Tajti Gabriella ma is úgy látja, hogy az évkezdés, a beiratkozás, a sok kötelező feladat után a hallgatók októberre kiéheznek a kultúrára. A szerencsés vagy szerencsétlen véletlen folytán pedig a város programjaiban a nyári kulturális „őrület” végeztével egy kis szünet következik, úgyhogy az egyetem – igazi konkurencia hiányában – kibérelhette magának az októbert. A seregszemle profilja az idők során kicsit változott (az amatőrök mellett egyre inkább teret nyertek a „hivatásos” művészek), egyre hoszszabb ideig tartott s folyamatosan bővült a kínálata. – Előbb tíznapos, majd kéthetes programsorozatot tudtunk rendezni, a jubileumi fesztivál pedig már valóban egy hónapig tart. Az elmúlt kilenc évben előfordult, hogy „Kárpátok – A Mi Medencénk” Diáktalálkozó alcímmel szerveztük a fesztivált, ahol a határon túli magyar hallgatók mutatkozhattak be. 2000-ben a Magyar Millennium hivatalos programjába is bekerült a rendezvény. Tavaly tematikus fesztivált szerveztünk, a nő volt a központi témája a kulturális seregszemlének – mesél a csaknem egy évtizedről a Kulturális Iroda vezetője.
Vannak visszatérő vendégek is, akiket gyakrabban lehet látni: ilyen például Zádory Édua hegedűművész, aki szinte minden fesztiválon fellépett, és valóságos rajongótábora alakult ki Szegeden. A Cotton Club Singers, a Rozsdamaró zenekar, Grecsó Krisztián író, Varró Dániel költő, a Bárka Színház vagy a Szegedi Nemzeti Színház művészei is gyakran fellépnek az Őszi Kulturális Fesztiválon. Akadnak persze olyan vélemények is, hogy a profivá válással elveszett valami a rendezvén kezdeti amatőr bájából. – Sajnos az utóbbi fesztiválok nem mozgattak meg annyi hallgatót fellépőként, mint a kezdetiek. Tudom, hogy megvalósíthatatlan, de én egy olyan országos amatőr egyetemi hallgatói fesztivált képzelnék el, ami itt csúcsosodik ki ősszel Szegeden – jegyzi meg Mészáros Rezső.
A szervezők minden évben igyekeznek úgy összeállítani a programot, hogy valóban mindenki találjon közte ízlésének megfelelőt – tudtuk meg Tajti Gabriellától. A Kulturális Iroda elsősorban az egyetemi polgároknak kezdte el szervezni az Őszi Kulturális Fesztivált, de az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a látogatók fele-fele arányban kerülnek ki az egyetem és a város polgárai közül. A rendezvény tehát már nem csupán az egyetemé, hanem legalább annyira a városé is.
F. J. – P. M. L
Bezár