Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– 1996 októberében ünnepeltük a szegedi felsőoktatás hetvenötödik évfordulóját. A József Attila Tudományegyetem akkori rektora, Mészáros Rezső megkért bennünket, hogy a kötelező ünnepi, protokolláris események mellé szervezzünk hallgatói és kulturális rendezvényeket – idézi fel a kezdeteket Tajti Gabriella, az SZTE Kulturális Irodájának vezetője. Aki azonnal munkához látott, s megszervezte az első egyetemi őszi fesztivált. Mészáros Rezső örömmel és lelkesedéssel fogadta a kulturális fesztivál gondolatát, mert felismerte: a rendezvény új színt hoz az egyetem életébe. Mint azt az akadémikus, a Gazdaság- és Társadalomföldrajzi Tanszék tanszékvezetője lapunknak elmondta, hallgató korában is aktív, pezsgő kulturális élet bontakozott ki a szegedi egyetemisták körében, a tervezett fesztiváltól pedig azt remélte, hogy a felszínre hozza a szegedi felsőoktatás mélyén megbújó és ott erőt gyűjtő kis hallgatói kulturális mozgolódásokat.

 

A rendezvény már nem csupán az egyetemé, hanem legalább annyira a városé is. Fotó: SZTE Kulturális Iroda

 

– Mint egykori rektor s mint egyetemi oktató is örülök annak, ha a hallgatók a szigorúan vett szakterületükön kívül mással is foglalkoznak. Különösen azt a hallgatót becsülöm, aki a közönség előtt is megmutatja magát a kultúra, a művészet különböző terültein. A kulturális fesztivál erre kiváló alkalmat teremtett. A hallgatói lét és tudat olyan megnyilatkozását láttam már akkor is ebben a rendezvényben, amelynek egyre inkább szélesebb körben el kellett volna terjednie. Jómagam ugyanis ezt is a tudáshoz tartozónak tartom: a kultúra, a művészet a szakmai ismeretek mellett a tudás másik felét alkotják – véli Mészáros Rezső.
Az első alkalommal még csak három-négy napig tartó fesztivál elsősorban a hallgatóknak kívánt bemutatkozási lehetőséget teremteni, hiszen az egyetemen akkor is nagyon sok öntevékeny és művészeti csoport működött, s működik ma is. Az egyetemi vezetés örömmel biztosított helyet a fesztiválnak, anyagilag és díjakkal is támogatta, felkarolta a rendezvényt, s szünetet is biztosított a hallgatók számára. Bár az egyetemi integráció csak 2000-ben valósult meg, ezt megelőzően is együtt szórakoztak és szerepeltek a rendezvényen a szegedi felsőoktatási intézmények diákjai. Már az első kísérlet is remekül sikerült, s a következő években egyre népszerűbbé vált a rendezvény. A hallgatói csoportosulások és művészek örömmel mutatták meg tudásukat a társaiknak. – Jómagam több ilyen fesztivált nyitottam meg, s mindig elragadtatva figyeltem a fellépő fiatal művészek tekintetét: azokban a szemekben ott csillogott Magyarország! – emlékszik vissza Mészáros Rezső. 
Hamar kiderült, hogy októbernél keresve sem lehetett volna jobb időpontot találni egy ilyen egyetemi fesztivál számára. Tajti Gabriella ma is úgy látja, hogy az évkezdés, a beiratkozás, a sok kötelező feladat után a hallgatók októberre kiéheznek a kultúrára. A szerencsés vagy szerencsétlen véletlen folytán pedig a város programjaiban a nyári kulturális „őrület” végeztével egy kis szünet következik, úgyhogy az egyetem – igazi konkurencia hiányában – kibérelhette magának az októbert. A seregszemle profilja az idők során kicsit változott (az amatőrök mellett egyre inkább teret nyertek a „hivatásos” művészek), egyre hoszszabb ideig tartott s folyamatosan bővült a kínálata. – Előbb tíznapos, majd kéthetes programsorozatot tudtunk rendezni, a jubileumi fesztivál pedig már valóban egy hónapig tart. Az elmúlt kilenc évben előfordult, hogy „Kárpátok – A Mi Medencénk” Diáktalálkozó alcímmel szerveztük a fesztivált, ahol a határon túli magyar hallgatók mutatkozhattak be. 2000-ben a Magyar Millennium hivatalos programjába is bekerült a rendezvény. Tavaly tematikus fesztivált szerveztünk, a nő volt a központi témája a kulturális seregszemlének – mesél a csaknem egy évtizedről a Kulturális Iroda vezetője.
Vannak visszatérő vendégek is, akiket gyakrabban lehet látni: ilyen például Zádory Édua hegedűművész, aki szinte minden fesztiválon fellépett, és valóságos rajongótábora alakult ki Szegeden. A Cotton Club Singers, a Rozsdamaró zenekar, Grecsó Krisztián író, Varró Dániel költő, a Bárka Színház vagy a Szegedi Nemzeti Színház művészei is gyakran fellépnek az Őszi Kulturális Fesztiválon. Akadnak persze olyan vélemények is, hogy a profivá válással elveszett valami a rendezvén kezdeti amatőr bájából. – Sajnos az utóbbi fesztiválok nem mozgattak meg annyi hallgatót fellépőként, mint a kezdetiek. Tudom, hogy megvalósíthatatlan, de én egy olyan országos amatőr egyetemi hallgatói fesztivált képzelnék el, ami itt csúcsosodik ki ősszel Szegeden – jegyzi meg Mészáros Rezső.
A szervezők minden évben igyekeznek úgy összeállítani a programot, hogy valóban mindenki találjon közte ízlésének megfelelőt – tudtuk meg Tajti Gabriellától. A Kulturális Iroda elsősorban az egyetemi polgároknak kezdte el szervezni az Őszi Kulturális Fesztivált, de az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a látogatók fele-fele arányban kerülnek ki az egyetem és a város polgárai közül. A rendezvény tehát már nem csupán az egyetemé, hanem legalább annyira a városé is.