Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Nagyjából kétezer embert vártak az egyetemi gólyabálra, melynek idén először adott otthont a József Attila Tanulmányi és Információs Központ. A minden téren megfelelőnek bizonyult, impozáns helyszín a szervezők reményei szerint tradíciót teremthet.

„A diákélet fontos közéleti eseménye az egyetemi gólyabál, ahová, úgy hiszem, egyre nagyobb presztízst jelent elmenni, különösen az új helyszínnel. Minden kar hallgatói képviseltetik itt magukat, és szép számmal érkeztek felsőbb évesek is a gólyák mellé” – mondta lapunknak Bolgár Zsolt, a szervező Universitas-Szeged Kht. ügyvezetője. Hozzátette: „Szeretnénk, ha a következő években egyre több egyetemi vezetőt és oktatót látna vendégül a bál. Így az iskolapad mellett egy újabb fórumot is adnánk arra, hogy az egyetemi polgárok együtt lehessenek – egy kicsit más módon. Ez az egyetemi közösségnek is hasznára válik”.

A vacsorával családiasabban indult bálon a Magna Cum Laude teremtett remek hangulatot, a létszám pedig igazolni látszott a szervezők várakozásait.

 

 

1996 óta először rendezték egyetemi helyszínen a gólyabált. Fotó: S. Cs.

 

A hely szellemében van valami. Meg is feszíti a gerincedet a TIK súlya, de a csínytevés öröme is benned van, hogy azért jöhetsz be a beléptető kapukon, amiért. A piarista gimnáziumból ide átpalántált gólyabál kétségtelenül lépett egyet előre az új helyszínnel. Végre teljesen egyetemi a rendezvény.

Mégis, először zavartan keresem a ravatalt és a hozzátartozókat, mielőtt eszembe jut, hogy ez a báli vacsora. Az aula majd felét elfoglaló, szépen díszített asztaloknál szolidan faarcú, elegáns öltönyök és (ha kell, ha nem) dekoltált habruhák üldögélnek. Tétován.

Örül, köszöni, kívánja: Török Márk EHÖK-elnök rövid megnyitója tényleg csak a formalitásokra szorítkozik. Ebben a fokozódó nemzetközi helyzetben erről legyen elég ennyi. A tétovaság megmarad. Amíg a villák és kanalak csengése el nem ül, a korábban érkezett sétálójegyesek kint malmoznak az előtérben. Röpke két és fél óra, és már be is juthatnak.

„A vacsora újdonság, nem is mertünk nagyobb kockázatot vállalni vele, így 150-160 főt ültettünk le az asztalokhoz – mondja később, a már a zsongó folyosókon Bolgár Zsolt szervező –, reméljük, jövőre ennek is nagyobb teret engedhetünk.” Az egyetem operabálja, magas hozzáadott értékkel, elegáns légkörben, mégis egyetemi hangulattal. Ilyen rendezvényt szeretnének hagyománnyá tenni a szervezők, immáron a TIK-ben.

Beszélgetésünk alatt már szépen telnek a ruhatárak, Zsolt úgy 1.500-1.800 fő körül becsüli a belépőket. Szerintem kissé engedékeny a számokkal, de tény, egyre nehezebb átvergődni a hízó tömegen. „Az idei a stabilizálódás éve az új közegben. De ha minden jól működik, akkor elgondolkodunk a bővítésen, hiszen egy ekkora létszám meg is követeli. Nyithatnánk a rétegprogramok felé is, mint a filmvetítések, dzsesszkoncertek.”

Én egy nyitó keringőt is el tudnék képzelni.

A lányok versenyben fényképeztetik magukat. Mindenki nagy köröket ró, hogy meglengesse óriási nagy- vagy szó szerint kisestélyiét. Berecz András népdalénekes-mesemondótól hallottam a régi közmondást: Barátot bor mellett, bort sajttal, lovat istállóban, lányt bálban ne válassz! Minden házat ki lehet tatarozni szépre, csak nem egyforma idő alatt. Igaz, a munka is tisztelni való. De általában az egyszerű lesz a legszebb.

A Magna Cum Laude már a koncert elején közönséget énekeltet. Megnézem a közönséget: a leendő hatalom szaga a parfümös levegőben. A százezres ruhákból kidobott mellek többsége tudta a szöveget. Akinek nincs pasija, egy körből kimarad. Rágóznak a serkemenedzserek. A legtöbben jobban figyelnek arra, hogy hogy néznek ki, mint hogy hogy érzik magukat.

Páran a tömeg szélén kiléptek a tűsarkúból, és maguk elé tették szépen a földre. Az egyik tulajdonos elnézést kérően rám ejti gesztenyemosolyát: ez van. Végre élet. Amikor a vacsora végét várva kimentem egy pohár kunsági rozéra a sarki kiskocsmába, a barátom elmondta, hogy csodálatos fia van. Nem mintha nem tudtuk volna, csak úgy egyszerre megszólalt. A többi csak hiúság. Bár ha arra a koncert alatt észrevett dekoltázsra gondolok ott a bárnál, hát, hiúnak is jó lenni néha.

Mindegy: a megfelelő helyszín megvan.