2022. január 25., kedd English version
Archívum  --  2010  --  6. szám - 2010. április 19.  --  Kultúra
„A te­rasz­ról néz­ni vé­gig”
Meg­je­lent Láz­ár Ben­ce And­rás el­ső kö­te­te
Címkék: Kultúra

Áp­ri­lis 8-a, es­te 7 óra, a Grand Café moziter­mében egy­re töb­ben gyűl­nek ös­­sze, pe­dig nem egy ho­lly­woo­di kas­­sza­si­ker ve­tí­té­se a prog­ram, ha­nem Láz­ár Ben­ce And­rás sze­ge­di köl­tő, lapunk szerzője el­ső kö­te­té­nek be­mu­ta­tó­ja.
A Par­nas­­szus Köny­vek gon­do­zá­sá­ban meg­je­lent kö­te­tet ma­ga a szer­ző szer­kesz­tet­te, A te­rasz­ról néz­ni vé­gig cí­met vi­se­li. A köl­tő­vel Péczely Dó­ra, a Mag­ve­tő ki­adó szer­kesz­tő­je be­szél­ge­tett, aki nem egy­szer adott han­got vé­le­mé­nyé­nek az­zal kap­cso­lat­ban, hogy egy el­ső kö­te­tes szer­ző ho­gyan is szer­keszt­het­te sa­ját ma­ga a mun­ká­it, ám a kez­det­ben csi­pet­nyi fel­há­bo­ro­dott­sá­got sej­te­tő hoz­zá­szó­lá­sok után az is el­hang­zik, hogy fent em­lí­tett szer­kesz­tő hölgy még­sem tu­dott be­le­köt­ni a cik­lu­sok­ba. Péczely ren­ge­teg­szer do­bá­ló­zik a mo­tí­vum ki­fe­je­zés­sel, bár az egész be­szél­ge­tés elég szét­esett és rend­szer­te­len, ki le­he­tett bo­goz­ni, hogy leg­in­kább ar­ra gon­dol, hogy a te­rasz, mint olyan vé­gig­vo­nul a kö­tet ver­se­in, a köl­tő mint­ha csak a te­rasz­ról te­kin­te­ne vis­­sza a múlt­ba: gyer­mek­kor, ti­né­dzser­lét, majd a fel­nőt­té vá­lás és a sze­re­lem prob­lé­má­ja. Egyéb­ként ez a há­rom té­ma az, ami a kö­te­tet cik­lu­sok­ra oszt­ja, ezek­re az élet­sza­ka­szok­ra te­kint vis­­sza a köl­tő, vagy ha úgy tet­szik, a be­szél­ge­tés so­rán szin­tén több­ször em­le­ge­tett „lí­rai én”.
Péczely Dó­rá­ban mond­hat­ni jo­go­san me­rül fel ezek után a kér­dés: mi­ért Pécs, és mi­ért nem Sze­ged (hisz csak tán el­vár­ha­tó egy sze­ge­di szü­le­té­sű köl­tő­től, hogy meg­éne­kel­je szü­lő­vá­ro­sát)? Az if­jú ti­tán nem fél­ve az eset­le­ges ne­ga­tív re­ak­ci­ók­tól egye­nes vá­laszt ad. Sze­ge­det nem sze­re­ti iga­zán, meg amúgy is 20 év alatt már meg­un­ta, eh­hez ké­pest Pécs sze­rin­te iga­zán sze­ret­he­tő vá­ros, egy olyan hely, ami nyo­mott ha­gyott ben­ne, ami meg tud­ta őt érin­te­ni, az­az ilyen egy­sze­ri ok­ból ér­dem­li meg Pécs, hogy Láz­ár Ben­ce And­rás-vers sze­rep­lő­je le­gyen, és ilyen egy­sze­rű ok­ból vér­zett el Sze­ged a me­zőny­ben.
Ha már fel­me­rül a vér, nem le­het nem em­lí­te­ni, hogy szó­ban for­gó fi­a­tal úr az SZTE-n or­vos­tan­hall­ga­tó. Ter­mé­sze­te­sen jött is a kér­dés, hogy egyez­te­ti ös­­sze eze­ket az egy­más­tól tá­vol ál­ló te­vé­keny­sé­ge­ket, mint köl­té­szet-mű­vé­szet, il­let­ve or­vos­tu­do­mány. A vá­lasz megint egy­sze­rű és lo­gi­kus, ed­dig meg tud­ta ol­da­ni, rá­adá­sul az or­vos­lás ál­tal olyan te­rü­le­te­ken is va­lós ta­pasz­ta­la­to­kat sze­rez­het, me­lyek­hez más köl­tők nem igen fér­het­nek hoz­zá.
A be­szél­ge­tés vé­gé­ről nem ma­rad­ha­tott el a jö­vő­be­ni ter­vek fel­vá­zo­lá­sa. Ki­de­rült, hogy van­nak olyan tör­té­ne­tek a szer­ző éle­té­ben, me­lyek­ről úgy gon­dol­ja, hogy vers­ben nem ké­pes meg­fo­gal­maz­ni, ezért a pró­za mű­fa­já­val kí­ván majd fog­lal­koz­ni, meg akar­ja ta­nul­ni a pró­za­írás tech­ni­ká­ját is. Kö­vet­kez­te­tés: húszéve­sen úgy gon­dol­ja, hogy ver­set ír­ni már tud. Ám le­gyen.

Petró Ju­li­an­na

Bezár